Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [16] 1986. 41 p.

Imre Mátyásné, Szűcs László: Forrásközlési útmutató a pártarchívumok számára

kán készül a felsorolt célokat külön-külön szolgáló kiadvány, és az is, hogy általában csak egyszer adnak ki egy forrásanyagot, tehát célszerű egyeztetni a különböző igényeket. Az ilyen publikációknak tartalmazniuk kell a legszükségesebb forráskritikai megjegyzéseket és egyben a szélesebb közönségnek szóló, legfeljebb mérsékeltebb terjedelmű tartalmi magyarázatokat is. A jelen útmutató elsősorban az utóbbi jellegű forrásközlések készítéséhez kíván segítséget adni. 4. A közlés forrásbázisa Megkülönböztethetünk egyfelől olyan kiadványokat, amelyek egyetlen fondot vagy egy fond valamely részét (csoportját, azaz állagát, sorozatát, esetleg csak egy irattípusát) tartalmazzák, másfelől a több fondból téma szerint összeválogatott iratokat tartalmazó publikációkat. Ugyancsak a forrásközlés alapját tekintve megkülönböztetünk teljes publikációt, azaz egy fond vagy fondrész minden darabját tartalmazó, vagy azokra legalább utaló kiadványokat, továbbá olyanokat, amelyek a fond, vagy fondrész csak meghatározott szempont szerint kiválasztott iratait tartalmazzák. Más megközelítésben vannak olyan szövegkiadások, amelyek minden esetben a közölt dokumentum teljes szövegét tartalmazzák, és olyanok, amelyek csak szemelvényesen, tehát kihagyásokkal közlik az iratokat. Természetesen ezek kombinációi is elképzelhetők, de ezt lehetőleg kerülni kell. 5. A kiadás formája A forrásközlés lehet nyomtatott, sokszorosított, fakszimile, film; más szempontból külön kötetben (kötetekben, kötetek sorozatában), folyóiratban, újságban, tanulmány, monográfia függelékében megjelenő közlemény. 6. A kiadvány előkészítése, terve Az előzőekben (1—4. pont) érintett szempontok határozzák meg azt, hogy egy-egy forráspublikációban milyen szerkesztési módszereket alkalmazzunk. Tulajdonképpen különböző módon járhatunk el, de egy publikáción belül mindenkor nagyon következetesnek kell lennünk. Ezt a forrásközlés alaptörvényének is mondhatnánk. A kiadvány tárgyának, céljának, forrásbázisának, formájának eldöntése után össze kell állítani a tárgyra, témára vonatkozó bibliográfiát, tanulmányozni kell a számbajövő könyvészeti anyagot. Fel kell mérni a publikálás szempontjából feltárandó források lelőhelyeit. Tanulmányozni kell a kiadvány szempontjából legfontosabb iratképző szervek intézménytörténetét. Meg kell határozni a kiadvány terjedelmét. Mindezek alapján célszerű írásban összegezni a kiadvány tervét, az elvégzendő munkák sorrendjét. 7. Feltárás, válogatás A válogatás természetesen akkor jelent nagy feladatot, ha a kiadvány több forráscsoportra épül. A válogatás szempontjait a kiadvány témájának, az adott történelmi korszaknak a sajátosságai határozzák meg. Vannak azonban általánosan figyelembe veendő szempontok. Elsősorban a levéltári dokumentumokból válogassunk és csak másodsorban vegyük számításba a nyomtatott (könyvtári gyűjtőkörbe tartozó) anyagokat. Korábban megjelent forráskiadványokból csak akkor vegyünk át dokumentumszöveget, ha egy adott fontos eseményre, ügyre nézve más, jellemző, azonos értékű irat nem áll rendelkezésünkre. Nem kell szigorúan venni ezt a szempontot külföldön megjelent, vagy ma már csak nehezen hozzáférhető kiadványokban közzétett fontos dokumentumok esetében. Figyelemmel kell tenni arra, hogy a kiválasztott dokumentumokat a szerkesztési munka során esetleg tovább szelektáljuk. Ugyanakkor a feltárás későbbi folyamán jelentőséget kaphatnak olyan iratok is, amelyek korábban elhagyhatóknak látszottak — óvakodni kell viszont a kevés információt tartalmazó iratok kiválasztásától. Alapkövetelmény, hogy a téma, szervezet, személy stb. vonatkozásában a legjelentősebb, legértékesebb dokumentáció kerüljön kiválogatásra. Éppen ezért tanulmányozni kell az irat eredetét, létrejöttének idejét, korabeliségét, helyét, körülményeit, azt, hogy a benne foglalt tények mennyire hitelesek, esetleg az irat sorsát. 8. Cédulázás A kiadványban való felhasználásra kiválasztott iratról cédulát kell készíteni. Minden iratot — az ügyirat mindenegyes tagját, a mellékletét is — önálló egységnek kell felfogni. A cédulán felül fel kell tüntetni a dokumentum keletkezésének helyét és időpontját. 1(1