Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [15] 1985. 40 p.

Szikossy Ferenc: A munkásmozgalmi emléktárgyak gyűjtésének története a magyarországi múzeumokban

lásának kezdeteitől napjainkig. A Magyar Nemzeti Múzeum hasonlóan a magyar nép története egészének művelését kapta feladatul. Az 1970-es felszabadulási évforduló ünnepségei után a történész-muzeológusok száma csökkenni kezdett a megyei múzeumi szervezetekben. Azt tapasztaltuk, hogy ezekre a státuszokra több helyen más szakágat művelő muzeológusokat kezdtek alkalmazni. Ezt a tendenciát állította meg a minisztérium múzeumi főosztályának 1973-ban kiadott irányelve, amely a kapitalizmus és a szocializmus korszakával foglalkozó történeti muzeológia fejlesztését, a megyei új- és legújabbkori történeti osztályok felállítását tűzte ki célul. Az irányelvek a következő fő pontokban határozták meg a továbbfejlődés útját: 1. Ahhoz, hogy a 19—20. század, a kapitalizmus és a szocializmus korszakával foglalkozó új- és legújabbkori történeti muzeológia a többi múzeumi szakággal egyenrangúvá váljon, a tartarmi tevékenység sokoldalú továbbfejlesztésére van szükség. 2. A gyűjtőmunkát tudományos alapokra kell helyezni, és komplex jellegű fejlesztéssel a politikai, a gazdasági és a kulturális terület fejlődésének anyagait kell gyűjteni, mégpedig a teljességre törekedve. 3. A köztörténeti feladatoknak változatlan jelentőséget tulajdonítva, az új- és legújabbkori történeti gyűjteményeknek rendelkezniük kell a helyi gazdasági-termelési struktúrát leginkább meghatározó ipari, mezőgazdasági szakágazatok és szakmák fejlődését reprezentáló tárgyegyüttesekkel. 4. A társadalom valamennyi osztályáról és rétegéről szóló emlékanyag gyűjtése mellett a társadalom fejlődésében betöltött vezető helyének megfelelően kell folytatni a magyar munkásosztály létrejöttével, fejlődésével, osztályszervezetének kialakulásával, a munkáséletmóddal, a munkáskultúra hagyományaival, a proletárdiktatúra megteremtésével, a szocializmus építésével összefüggő emlékek gyűjtését. 5. A gyűjteményeknek a szocialista nemzetköziség és a szocialista hazafiság egységét kell tükrözniük. 6. El kell érni, hogy a történeti valóságnak megfelelően a megye, illetve az egyes települések sajátos körülményei, adottságai álljanak a kutató-gyűjtő tevékenység előterében. 7. A kapitalizmus és a szocializmus történetével összefüggő muzeológiai feladatokat a megyei múzeumokban — a megyék lehetősége szerint 2—4 év alatt — létrehozandó, illetve kifejlesztendő új- és legújabbkori történeti osztályok segítségével kell ellátni. Számot vetve az irányelvek kiadása óta eltelt idővel, meg kell állapítanunk, hogy a történeti gyűjtemények fejlődésében, a szakág egész működését meghatározó körülményekben jeelntős eredmények születtek. Az elmúlt időszakban ez a muzeológiai szakág fejlődött a legdinamikusabban. A gyűjteményekben egyedileg nyilvántartott műtárgyak száma megötszöröződött, a megyei múzeumok többségében létrejöttek a történeti osztályok, tehát kialakult az a szervezeti keret, amely biztosítja a szakág egységes — megyei szemléletű fejlesztését. Lényegesen javult a szakember-ellátottság, 1952-ben 82, 1985-ben 134 történész-muzeológus dolgozott az ország múzeumaiban. 1973 óta csaknem 200 helytörténeti múzeum, kiállítóhely, üzemtörténeti gyűjtemény, történelmi emlékhely nyílt meg. Ez a jelenség arra utal, hogy a múzeumok tudatos fejlesztési koncepciója mellett ma is aktív társadalmi erő a tárgyi emlékek megőrzésének reflexe, de jogosan vetődik fel a nem megfelelő színvonalú, igen alacsony látogatottságú múzeumi objektumok racionális átcsoportosításának, illetve felhasználásának gondolata. Az új- és legújabbkori történeti-muzeológiai szakág egyik problémaforrása, hogy az 1957ben önállósult Legújabbkori Történeti Múzeumban — amely 1966-ban a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum nevet vette fel — a kezdeti útkeresés után igen hamar megindult egy tudatos, koncepciózus gyűjteményfejlesztés. És mert a munkásmozgalom nem tekinthető másnak, mint nemzeti történetünk elidegeníthetetlen részének, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum gyűjteményi anyaga és tevékenysége ma már túlmutat a szorosan vett munkásmozgalom-történeten, gyakorlatilag felöleli a 19— 20. század nemzeti történetét. Gyűjteményeiben továbra is ott találjuk azokat a nem munkásmozgalom-történeti vonatkozású tárgyakat (a fogalmazás azért ilyen bonyolult, mert a munkásmozgalom történetének anyagai a nemzeti történet tárgyai!), amelyeket 1957 és 1966 között nem kis számban begyűjtött. Ez az intézmény látja el az országban a történeti muzeológia szakfelügyeletét, koordinálja az életmód és egyéb kutatási programokat. Törvény adta kötelessége az 1849 utáni kiemelkedő történeti értékű tárgyak védetté nyilvánítása. Tevékenységi körének ilyen kiterjesztése átfedésekhez és funkciókeveredéshez vezetett a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum között. A gyűjtési profilok egyeztetése és precíz behatárolása a két múzeum között elméletileg is rendkívül nehéz, gyakorlatilag azonban csaknem megoldatlan. Tehát a szakág egyik legsürgősebb feladatának a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum kapcsolatainak rendezését tartjuk, s ez