Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [15] 1985. 40 p.

Szikossy Ferenc: A munkásmozgalmi emléktárgyak gyűjtésének története a magyarországi múzeumokban

keinek gyűjtése és a magyar múzeumügy máig is tartó, de három időszakra bontható ötödik korszaka. A Magyar Kommunista Párt könyvtársa az Akadémia utca 17. számú házban már 1945 márciusától gyűjteni kezdte a munkásmozgalom, de természetesen elsősorban a kommunista párt korábbi történetére vonatkozó iratokat, röplapokat, könyveket, újságokat és fényképeket. Természetesen a Szociáldemokrata Párt is folytatott ilyen jellegű gyűjtést. Különösen sokat tett ebben a vonatkozásban Révész Mihály, akinek anyagát a Párttörténeti Intézet őrzi. Az első munkásmozgalom-történeti kiállítás 1946. szeptember 27-én az MKP III. kongresszusára nyílt meg a párt IV. kerületi szervezetének Városház utcai székházában (ma V. kerület). A két munkáspárt egyesülése után 1948. november 20-án kezdte meg munkáját a II. kerület, Fő utca 1. számú épületében a Magyar Munkásmozgalmi Intézet, amely egyesítette a két munkáspárt által összegyűjtött anyagot. Ugyanezen a napon nyílt meg a magyar munkásmozgalom történetét bemutató kiállítás is. Az intézeten belül először egy múzeumi csoport, majd 1950-től egy múzeumi alosztály tevékenykedett. A múzeumi alosztálynak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy megkezdték a magyarországi múzeumokból addig kiszorult dolgozó osztályok történeti emlékeinek gyűjtését. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága úgy határozott, hogy leválasztja a már korábban is túl költségesnek ítélt múzeumi alosztályt, az akkor már Párttörténeti Intézet néven működő Munkásmozgalmi Intézettől, s hogy az alosztályból önálló álami irányítás alatt működő új múzeumot kell létrehozni. 1957 januárjában Legújabbkori Történeti Múzeum néven megalakult az új intézmény. A név és a szervezeti változás nem puszta formaság volt, hanem új célokat, új törekvéseket fejezett ki. A Legújabbkori Törtnéeti Múzeum továbbra is elsődleges feladatának tekintette a magyar munkásmozgalom anyagainak gyűjtését, de ez már nem jelentette azt, hogy elhanyagolták az általános történeti, gazdasági és kulturális vonatkozásokat. Tevékenységüket kiterjesztették a többi társadalmi osztály és réteg emlékeinek gyűjtésére. A felszabadulás után a Magyar Nemzeti Múzeum tevékenysége is megélénkült, kapui szélesebbre tárultak. Megkezdődött a szétzilálódott gyűjtemények újjászervezése, majd a gyűjtőmunka kiterjesztése. A két országos történeti múzeum gyűjtőköre nem határolódott el, munkájukban sok volt az átfedés, s ez zavarok és nehézségek forrása lett. A Művelődési Minisztérium múzeumi főosztályának 1964-ben született rendelete tisztázta a két múzeum gyűjtőkörét. Ennek értelmében a két múzeum tevékenysége között kronológiailag kellett megvonni a határt. így minden ellentmondás és párhuzamosság gyakorlatilag megszűnt. Ez a kronológiai időpont 1849 volt. A Legújabbkori Történeti Múzeum lett hivatott a magyar nép 1849-től napjainkig terjedő politikai történetét múzeumi eszközökkel kutatni és közönség elé vinni. Nagy vívmánya volt a magyar múzeumügynek az 1963. évi 9. számú törvényerejű rendeletnek az a rendelkezése, amely létrehozta a megyei múzeumi szervezeteket. Ez szakmai, illetőleg gazdasági egységbe tömörítette a megye területén levő valamennyi múzeumot, gyűjteményt. A vidéki múzeumoknál az új szakembergárda beállítása, illetve az új marxista világnézetű kiállítások elkészítése került napirendre. Ezzel egyidőben új muzeológiai szakág, a történeti muzeológia kibontakozását és általánossá válását figyelhetjük meg. Az 1960-as évek közepén néhány helyen önálló munkásmozgalmi, illetve forradalmi múzeum is alakult: Szombathelyen a Forradalmi Múzeum, valamint Tatabányán az Ipartörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum. A magyar múzeumügy felszabadulás utáni fejlődésének egyik legjelentősebb eredménye, hogy az új- és legújabbkori történeti muzeológia bevonult a múzeumi szakágak közé. Az új- és legújabbkori történeti gyűjteményeket egy határozott társadalmi és politikai igény, a jubileumi kiállítások készítésének igénye alapozta meg az 1950-es évek végén és az 1960-as években. A jubileumi kiállítások kapcsán a múzeumokba bekerült történeti emlékek mennyisége, az időszaki kiállítások látogatottsága, a bennük rejlő közművelődési lehetőségek felismerése országszerte mozgásba hozta a múzeumi szervezetet. A hatvanas évek elején még alig néhány új- és legújabb koros történész-muzeológus dolgozott az országban. A munka jelentős hányadát részfeladatként más szakág muzeológusai végezték. A hatvanas évek végén GyőrSopron, Vas és Nógrád megyében már kettő, a megyék többségében pedig egy tudományos kutató látta el a szakág feladatait. A szakág helyzete még ingatag volt, de a kialakult gyűjteményekben már mintegy 600 000 anyagot vettek nyilvántartásba. 1966-ban a Legújabbkori Történeti Múzeumot Magyar Munkásmozgalmi Múzeummá szervezték át. Feladatköre a magyar munkásmozgalom történetének múzeumi eszközökkel való kutatása lett, a munkásosztály kialaku-