Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [10] 1980. 150 p.

Kállay István: A munkásmozgalom történetének kevésbé ismert forrásai az Országos Levéltárban

- 4-6 kel és "bizalmi férfiakból alakuló pártvezetőségeikkel kivonják magukat a hatóságok ellenőrzése alól". Ezt követőena jelentés részletesen ismerteti az 1907-es határozat nyomán megalakulóban lévő szabad szervezet működését és az ennek érdekében kifejtett háziagitációt. A Radvánszky család levéltárában található a sajókázai kőszénbányák 1942-1944. évi iratanyaga. Köztük jövedelemelosztási jegyzékek, munkásjóiéti kiadások, a bányaüzem működéséről készült rendszeres beszámolók, a bányamunkásság hangulatáról és szabotázsakciókról készült jelentések. Példaként kiemelném a sajókazai üzemről 1944. június 3-án kelt jelentést, melyben ezt olvashatjuk: "Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a legutóbbi jelentésben beigért ütemesebb feltárási programot az üzemvezetőség nem váltotta be, a feltárás alig haladt valamivel előre, aminek legfőbb oka a munkáshiány. Nagy baj az, hogy a Sajó.kaza községben munkások és a vállalat között a viszony nem jó, a sajókazai munkások még ma is inkább mennek a községtől távolabb eső bányákba dolgozni, aminek magyarázatául azt lehet felhozni, hogy másutt - úgy látszik többet keresnek és hogy nagyon elromlott a sajókazai nép, s nem szereti a fegyelmet... Kutatják a tettest, aki az irányvágati kábelt hét helyen csákánnyal és fejszével anynyira megrongálta, hogy a szállitó és vizemelő gépek áram hiányában leálltak s a bánya egy része viz alá került. Két napig tartott, amig a .kábelsérüléseket kijavították és az áramot újra a gépekhez lehetett vezetni. Bár a kár jelentéktelen, hiszen csak két napig maradt ki ebben a bányarészben a termelés, nagyobb baj és aggodalom az, hogy a tettes ismeretlen és nem tudni, melyik órában csinál újabb, nagyobb következményű bajt és kárt bosszúból vagy politikai felheccelésből. Sajnos e tekintetben nem szerencsés a