Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [9] 1979. 106 p.

Sipos Péter: A forráskezelés egyes kérdései a munkásmozgalom-történetírásban

Forrásként - a fogalmat egészen széles értelemben használva - számításba vehető minden olyan emlék, amely valamilyen információt tartalmaz. /Tekintettel arra, hogy a munkásmozgalom történetírása számára az irott források az elsődlegesek, a tárgyi emlékek másodlagos jelentőségűek, a továbbiakban az Írásban fennmaradt dokumentumokról szólunk./ Az értesülések lelőhelyei, legyenek bár iratok, sajtótermékek, könyvek stb., meghatározott célzatú emberi tevékenység termékei, így minden forrás szükségképpen a saját korától meghatározott szubjektumon átszűrődött információkat hagyományoz az utókorra. Ezért a közlésekéi; a kutató nem fogadhatja el a valóság adekvát tényeinek, pusztán csak azérG, mert azokat valaki valamikor Írásban rögzítette. A "történész viqzonyát a forráshoz ezért a kritikai szemléletnek kell jellemeznie, hiszen a történetírás akkor vált tuaománnyá, amikor kialakultak a forrásokra vonatkozó kritikai módszerek. A források kritikája nélkül nem valósulhat meg tartalmi feltárásuk: a forráselemzés.

. A kritikai müveleteket követő analizis során állapitja meg a kutató, hogy az adott dokumentumból milyen új tényeket nyert, s ezek hogyan hozhatók kapcsolatba az általa már ismert adatokkal, hogyan illeszkednek a bizonyitási láncolatba. A források feltárásának és feldolgozásának két pólusa van: az egyik a történész, meghatározott előzetes ismeretekkel, gondolati anyaggal, szándékokkal, koncepciókkal és hipotézisekkel, mig a másik maga a forrás.