Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [9] 1979. 106 p.

Sipos Péter: A forráskezelés egyes kérdései a munkásmozgalom-történetírásban

A forráskritika kiindulópontja a kutató személyisége. A historikus rendszerint meghatárózott munkafolyamat keretében jut el egy dokumentumhoz, hiszen nem általában "olvasgat", "tallóz" az anyagok között. Már a témaválasztás is eleve feltételez bizonyos ismereteket, sőt óhatatlanul feltevéseket, prekoncepciókat, Tehát amikor a történész értékel, elemez egy iratot, újságcikket stb., ezt általános világnézeti és történeti tájékozottság, a témára vonatkozó korábban már faggatott forrásokból gyűjtött adatok, tények birtokában valósitja meg. Sőt, csakis a felhalmozott gondolati és tudásanyag teszi lehetővé a kutató számára, hogy kérdezzen a forrástól. Mennél felkészültebb a történész, annál hatékonyabban, eredményesebben foghatja vallatóra a dokumentumokat, annál több finom részletet, utalást vesz észre bennük. A gazdagabb tudásanyag ugyanis pontosabb kérdések felvetését teszi lehetővé, s igy több adat, tény, összefüggés hámozható ki egy-egy forrásból, növekszik az analizis hozama. Persze a kutatónak arra is számítania kell, hogy a dokumentum a feltett kérdésre nemlegesen válaszol vagy cáfolja korábbi feltevéseit, s a felelet nem illik bele hipotéziseibe, prekoncepciójába. Ez azonban önmagában nem adhat okot a forrás elvetésére, A kritikái szemlélet nem szelektálhat abból a szempontból, mely források adatai használhatók a feltételezések bizonyítására, s ezeket a kutató hitelesnek tekinti; mig azok, amelyek ellentmondanak a korábbi eredményeknek, a "megbízhatatlan" bélyeget kapják, kihullanak a birálat rostáján.