Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [7] 1977. 123 p.

Ember Győző: Levéltári terminológiai munkák

csupán szótárnak. így a műfajok száma 4-re bővülne: szójegyzék, szótár, értelmező szótár, lexikon. Minden tudománynak elsőrendű érdeke fűződik ahhoz, hogy fo­galmait és az azokat jelölő kifejezéseket megállapítsa, a maga egy­értelmű nyelvét kialakitsa. Fejlődésének ez egyik alapfeltétele. (Nem csupán az elmélet fejlődésének, hanem az elért eredmények gyakorlati értékesítésének is.) Valamely tudomány igénye arra, hogy a maga tudományos nyel­vét kialakitsa, fejlődésének magasabb fokán jelentkezik. így volt ez a levéltártudományban is. Már megjelent több levéltártudományi munka, amikor levéltárosok tanácskozásán először felmerült a le­véltári terminológia kérdése. Német levéltárosok határozták el első izben, hogy egységes le­véltári nyelv kialakítására kísérletet tesznek. A német nemzeti ál­lam viszonylag későn alakult ki, a kisebb-nagyobb országok és tar­tományok múltbeli önállósága, külön fejlődése több tekintetben, nem utolsó sorban a nyelv vonatkozásában az egyesülés után is éreztette hatását. Egységes levéltári nyelvre a német levéltárosoknak nem­csak a levéltártudomány fejlesztése végett volt szükségük, hanem egyszerűen azért is, hogy megértsék egymást. A német levéltárosok 1929-ben Marburgban tartott összejövete­lén 2 előadás hangzott el, amely a levéltári terminológia kérdésével foglalkozott. Az egyiket Heinrich Ottó Meisner, a másikat Wilhelm Fürst tartotta. A marburgi Archivtag-on bizottságot küldtek ki az egységes német levéltári terminológia kidolgozására. A bizottság­nak 5 tagja volt, köztük Meisner és Fürst, továbbá H. Thimme, va­lamint 2 bécsi levéltáros: Ludwig Bittner és Lothar Gross. "A ki­küldött bizottság munkáját - irta Szabó István a Levéltári Közlemé­nyek 1930. évi 1-2. számában - mi magyar levéltárnokok is nagy ér-

Next

/
Thumbnails
Contents