Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [6] 1976. 178 p.

Ozsvárt Lőrinc: A Magyar Dolgozók Pártja szervezet-története Nógrád megyében

gyei titkár 1950. szeptember 17-én. "Földmüvesszövetkezeteinknél is a vezetőségnek kb. 40 %-a ellenség és csaló" - állította a megyei titkár 1951. április 15-én. Ha egy-egy feladat megoldása nehézségekbe ütközött, ha a tömegek lelkesedése mérséklődött, stb. mindebben az ellenség tevékenységét keresték. A politikai éberség hisztériává, karrierista törekvések eszközévé vált. 1950-195l-ben megindult a kiemelt káderek és általában a vezető funkciót betöltők elleni névtelen bejelentések áradata. Kivizsgálás kivizsgálást követett, sorra történtek a leváltások. A torz politika erőltetése, az életkörülmények javulásának megtorpanása, visszaesése következtében kialakult légkörben fokozódott a passzivitás a pártban is. A taggyűléseken gondot jelentett a határozatképesség biztosítása, a pártoktatásban a tömeges lemorzsolódás, többen húzódtak társadalmi funkciók vállalásától. Az alapszervezeti titkárok értekezletén a titkárok 55-60 %-a jelent meg. Az 1952. évi bányásznapi ünnepségek gyenge látogatottsága miatt figyelmeztetést kaptak az üzemi pártbizottságok titkárai. (12 ezer főt terveztek a nagygyűlésre, de a tervezett számból csupán 4 ezer fő jelent meg, stb.) E tények mind jelezték, hogy törés állt be a párt tömegkapcsolatainak alakulásában, hogy fokozatosan megrendült a bizalom a pártban. A pártot gyakorlatilag az apparátus irányította. A megye területén általános volt, hogy a párt-irányításban nem érvényesült a kollektív vezetés. A pártbizottságok a választmány fölé helyezték magukat. Több helyen hosszú időn át nem ülésezett a választmány. Ha mégis összehívták, legtöbbször csak a "forma kedvéért" történt, s nem azért, hogy a legfontosabb politikai kérdése-