Állományvédelmi ajánlás. Szerzők: Czikkely Tibor, Káli Csaba, Orosz Katalin, P. Holl Adrien, Szlabey Dorottya. 2017, 150 oldal
1. A levéltári dokumentumok típusai, a károsodások okai és megjelenési formái
1. A levéltári dokumentumok típusai, a károsodásuk okai és megjelenési formái A levéltárakban, irattárakban található dokumentumok ma még túlnyomó többsége papírra, illetve pergamenre írt és/vagy nyomtatott irat. Ezek tulajdonságait és állapotát alapvetően meghatározzák az íráshordozók anyagai és azok készítésének módja, minősége, az íróanyagok típusa és minősége, a környezeti tényezők (elektromágneses sugárzás, hőmérséklet, relatív páratartalom, szennyező anyagok), valamint az iratok használatának módja és mértéke. Az alábbiakban röviden ismertetjük a fenti tényezőket. 1.1. Hagyományos levéltári dokumentumok hordozó- és íróanyagai, valamint a környezettel való kölcsönhatásuk 1.1.1. Pergamen A pergamen emlősállatok bőréből meszezéssel és feszítéssel készített, új állapotban világos színű, átlátszatlan, könnyen hajlítható anyag. Levéltárakban főként oklevelek íráshordozójaként, valamint könyvkötéseken fordul elő. A pergamen alapanyaga tehát állati kötőszövet, aminosav molekulákból felépülő fehérje. Az emlősállatok bőre 3 rétegből áll. A felületen a felhám helyezkedik el, alatta a bőr legnagyobb hányadát kitevő irha, végül a hájas hártya. Az irharéteg tartalmazza a rostos szerkezetű kötőszövetet, melyben a kisebb szálakból (fibrillák) kialakuló rostkötegek háromdimenziósán fonódnak össze. A bőr keresztmetszet közepén találhatók a legvastagabb nyalábok, a felszín felé pedig egyre finomabb, vékonyabb rostok figyelhetők meg. Ez a szerkezet biztosítja a bőr rendkívüli rugalmasságát és nagy szakító szilárdságát. Európában könyvkötéshez és íráshoz többnyire borjú, kecske és juh bőrét készítették ki. (Az oklevelek régies megnevezése a „ kutyabőr ” téves, mivel kutya bőrét nem használták pergamen készítésére Európában.) Az állatra jellemző az úgynevezett barkarajz, vagyis a szőrtüszők elhelyezkedése a szemölcsrétegben. A pergamenkészítés során a nyersbőrt mosás után meszes vízben áztatták, majd a felhámot, a hájas hártyát és a szőrt eltávolították. Az irhát újabb meszes áztatás és vizes mosás után keretre feszítették és mindkét oldalát késsel lekaparták. A nedves bőrt szobahőmérsékleten lassan kifeszítve hagyták megszáradni, majd tovább vékonyították, habkővel csiszolták, végül krétaporral bedörzsölve tették írásra alkalmassá. Ezzel az eljárással készült hagyományosan a mindkét oldalán bársonyos tapintású 9
