ORAL HISTORY
Völgyesi Zoltán: Az oral history kialakulása, nézőpontjai és forrásértéke. Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. 9-22.
Ay oral history kialakulása nézőpontjai és forrásértéke több egyetemen tanszéke is alakult. 1996-ban, Göteborgban, a 9. nemzetközi oral history konferencián megalakult nemzetközi szervezete, az International Oral History Association (IOHA), amely a következő évben, 1997-ben elindította saját folyóiratát is „Words and Silences” címmel. Az irányzat megőrizte interdiszciplináris jellegét, s a közös témákon, tanácskozásokon keresztül a történettudomány egyfajta híd szerepet is betölt a társadalomtudományok között. Napjainkban olyan divatos történeti irányzatok alkalmazzák előszeretettel, mint a mikro történet, az Alltagsgeschichte (mindennapok története), a gender studies (társadalmi nemek kutatása), a kultúrtörténet és a mentalitás történet, a családtörténet és a helytörténetből kinőtt community history (közösségek története), valamint a public history, s a sort még folytathatnánk. Ennek is köszönhető, hogy évente oral history projektek sokasága indul, s napjainkban már rengeteg oral history gyűjtemény működik, főként könyvtárakhoz, egyetemekhez, múzeumokhoz kapcsolódva, rohamosan nő az online elérhető digitális archívumok száma.32 Az oral history kelet-európai recepciójára jellemző, hogy kezdetben főként a történelmi múlt sokáig tabuként kezelt eseményeinek a feltárása használták (lásd a magyar ’56, a cseh ’68 és a szovjet GULÁG története), majd később az oral history új nézőpontjai, témái is megjelentek a kutatásokban. Magyarország legnagyobb kutatható oral history gyűjteménye az 1956-os Intézet Oral History Archívuma, amely jelenleg mintegy ezer interjút őriz.33 A közelmúltban, 2013-ban, a Magyar Nemzeti Levéltár is kialakította saját interjútárát Mark Pittaway Oral History Gyűjtemény néven.34 32 Különösen impozáns az Alexander Street Press projektje, az Oral History Online. http://alexanderstreet.com/products/oral-history-online 33 A magyarországi oral history archívumokat és történeti interjú-gyűjteményeket részletesen bemutatja: Lénárt, 2007. 34 Mark Pittaway Oral History Gyűjtemény, 1944-2011. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XXXII-37. 35 THOMPSON, 1988. 209. A könyv 7. fejezete szól részletesebben az interjúkészítésről: THOMPSON, 1988. 222-245. Az oral history forrásértéke Az oral history forrásértékéről, megbízhatóságáról és használhatóságáról, valamint az interjúzás „helyes” módszereiről megoszlanak a vélemények, s az oral history kutatásoknak sem kristályosodott ki általánosan elfogadott módszertana, bár számos alapelvet rögzítettek története során. Nem kétséges, hogy az oral history sajátos forrástípust képvisel, melynek — Portelli és mások nyomán — négy fontos jellemzőjét emelhetjük ki az írott forrásokkal szemben: a szóbeliséget, a szubjektivitást, a narratív formát, valamint azt, hogy létrejötte az interjú résztvevői közti interaktív kapcsolaton alapul. Az írott források léte független a kutatótól, ezzel szemben az oral history-interjú készítője aktívan részt vesz a forrás létrehozásában: ő választja ki az interjúalanyt, kérdéseivel befolyásolja, hogy miről beszéljen, milyen emlékeket hívjon elő, így a forrás tükrözi a kutató által meghatározott tematikát, a kutató kérdezéstechnikáját, valamint azt az interaktív kapcsolatot, ami közte és az interjúalany között kialakul. Ebben a közös alkotói kapcsolatban, amit „közös szerzőségnek” is nevez a szakirodalom, az irányítás és az ellenőrzés a kérdező feladata, ám kutatótól, kutatási céltól, módszertől és szituációtól függően változhat, hogy mennyire érvényesíti dominanciáját a beszélgetés során. Előfordul, hogy aktívan alakítja, strukturálja kérdéseivel a beszélgetést, bár javasolt módszer általánosságban véve már Thompson óta az, hogy kevés kérdést tegyen fel, s az interjúalanyt hagyja hosszan, összefüggően beszélni.35 17
