Levéltári dolgozók szakmai továbbképzése. Levéltártan. Középfok (1952-1953)

6. Borsa Iván: A levéltári anyag védelme

B javaslatokkal kapcsolatban tudni koll, hogy ez időben e batósá gok közül szervezetileg is biztositott levéltára csak a megyéknek" • es törvényhatósági jogú városoknak volt*" A többi varosok közül" alig egy-kettőnek /Kőszeg, Ha'rk\röp, Cegléd/ volt levéltárosa, s egyébként városi és községi levéltárokról csak annyiban beszelhetünk, hogy egyes községeknek volt. régebbi, 40-50 évnél régebbi iratanyaguk is^ ami levél tár érettnek volt tekinthető. Az 'anyagot aváros. illetőleg a község elöljárósága őrizte, de levéltári munkáról, levéltárosról nem volt szó

0 A megyék és thj, városok levéltárai lényegileg a megyei ill

5 városi autonómia levéltárai voltak, A megye és város anyagát gyűjtötték, B

/

gyűjt és kiterjedt a szerv teljes iratanyagára, amelyének kezelése során a regisztraturából kiemelték a szernek mint jogi személynek jogbiztositó iratait /pl, szerződések/, s külön egységként őriztek, A megyei levéltárak az alispán és főispán ira-^ tain kivül legfeljebb a járási közigazgatási /főszolgabírói/ iratokat gyűjtötték be, de nem mindenütt es nem következe te sen„ A thj, városok levéltáraiban pedig a városi igazgatás és gazdálkodás iratain kivül ritkán került be egyéb iratanyag, - Ilyen körülmények között a mai szemszögből tekintve az e kategóriába /megyék, városok, községek/ tartozó iratok jelentékeny része kivül maradt a levéltár gyüjtőkörén

3 Pára József 1939-ben a.Levéltári Közieményékbe megjelent cikkében sürgette a megyében működő állami szervek /iskolai, egészségi, állattenyésztési, gazdaságig erdészeti, igazságszolgáltatási stb,/ iratanyagának a megyei levéltárba történő begyűjtését. Azonban az a kérdés aem jutott tul a problémafelvetésen

c Az elmondottakból láthatjuk, hogy 1931-ben a szakemberek világosan látták azt, hogy intézményesen kell gondoskodni a megyék, törvényhatósági jogú városok, a többi város, községek éte egyéb hatósági jellegű intézmények 3jea t anyag ónak védelméről., mert sem a szervezett levéltárak, sem pedig^lrattárak nem tudják az iratanyag védelmét megfelelően biztosítani, A javasolt megoldások azonban magukon viselik a társadalmi viszonyokból eredő korlátok jellegzetességeit. Szabó I, javaslatának egyik alapvető tétele az állami levéltári hatóság felügyeletének biztosítása, B hatóság "időközönként megejtett vizsgálatok" eredményei alapján egye3 esete

kben rendelkezéseket is adhatna, vagy legalább is kezdeményeibetne," E"~javaslatban as egyes autonómiák jogainak tiszteletben tartása jelentkezik. Az alispán vagy polgármester szuverenitása alatt működő levéltárak számára a javasolt állami levéltári hatóság csak "egyes esetekben" merészelne rendelkezéseket kiadni, de a kezdeményezés jogát olyannak tartja, amely szintén megoldást jelentene, - Az anyagukat nem előírásosan kezelő megyék es thj, városok lettek volna csak erre kötelezve, hogy régebbi /1867 előtti/ iratanyagukat állami levéltárba adják

6 E távoli korhatár megállapítása azt jelenti, hogy a javaslat az 1867* utáni anyag védelmei nem tartja olyan lényegesnek, mint a megelőző korszakok anyagát, illetőleg ennek az anyagnak védelmét attól reméli, hogy a vagyon biztositásat is szolgáló iratanyagot aa önkormányzatok gondosabban fogják őrizni, Figyelmen kivül.hagyta azonban, hogy az önkormányzat kezelésében lévé iratanyagnak csak kis töredéke az, aminek megőrzéséhez az önkormányzat közvetlen anyagi érdeke fűződött, sok esetben viszont a papírhulladék árából