Levéltári dolgozók szakmai továbbképzése. Levéltártan. Középfok (1952-1953)

5. Fára József: A magyar iratselejtezés

*«*5 'mm* sel értéket politikai, tudományos, vagy gyakorlati szempontból,, Ez e­gyéni elbírálás kérdése, ehhez legföljebb segitséget nyújthat a ren­delet végrehajtási utasitása /amelyre a^későbbiekben rátérünk/ akár ügykörök megadásával, akár példák felsorolásával, de pontos mértéket erre v'onatkozólag felállítani nem lehet, A rendelet csoportokba tagoltan foglalja össze az értékelés alapjául szolgáló szempontokat. Az egyik csoport, amelyet egy későbbi történe­ti csoport általánosságban amugyis magában foglal, történeti jellegű adatokat állit fel szempontul, a közületek történetére vonatkozó alap­vető fontosságú adatokat tartalmazó iratokra vonatkozó értékeléshez ad irányítást. Hiányolnunk kell ennél a pontnál azt, hogy a rendelet nem határozza meg: mit kell értenünk alapvető fontosságú iratokon, ennélfogva tág tere nyílik az értékelési lehetőségeknek. Bár ez a pont részletesen felsorolja, hogy milyen vonatkozásban bíráljuk el az adatok tartalmát /közület szervezete, működése, fejlődése, ügykezelése/, de ugyanakkor bizonytalanságban hagyja arra nézve a selejtezőt, hogy ezek az adatok mely esetekben tekintendők alapvető fontosságuaknak. Igy tehát nagy lehetősége van az egyéni értékelésnek { s ezen csakis a mar emiitett segédeszközzel, az ügykörjegyzékkel segíthetünk, • Még inkább általánosságokban mozog a másik szempontcSoport ? amely a politikai, gazdasági, tudományos, történeti, vagy művészeti szempont­ból értékes iratokról szól. Ennél a csoportnál az "értékes" fogalmon van a hangsúly, Mely irat értékes politikai, vagy történeti, vagy mű­vészeti, stb, szempontból? Mi itt az értékmérő? Az iratoknak a fel ­sorolt szempontoknak megfelelő értékelése változik egyének szerint, ko­rok szerint; a kapitalista korszak selejtezője nem tartotta szükségesnek a munkásmozgalmakra vonatkozó adatokat tartalmazó iratokat "értékes" történelmi iratoknak minősíteni és megtartani, kiselejtezte azokat, stb., * Éppen ezért a selejtezés műveletének sikere érdekében lényeges az. hogy olyan egyének végezzék el a selejtezést, az iratok kiválogatását, akik azok elbírálására megfelelő képességgel és tudással rendelkeznek, és olyan segédeszköz - ügykörjegyzék - álljon rendelkezésükre, amely, ha nem is biztos, de legalább megközelítően jó értékmérője a selejte­zés alá vett iratoknak, A selejtezési szempontok többi csoportja már meghatározza a ki nem se­lejtezhető iratokat, Az^egyik csoportba tartoznak a műszaki leírások, műszaki gyártási és ' gyári tervek* A másik csoportban kimondja a rendelet a selejtezési ti­lalmat az 186?. évben és az azelőtti időben keletkezett iratokra^ Egy harmadik csoport az irattárakban lévő közlevéltári iratanyagot vonja ki a selejtezés alól. E kérdés tárgyalásánál szükséges megjegyeznünk, hogy a-rendelet 2 a §, /V bekezdése szövegében "Nem szabad selejtezni^' kifejezést használja* Helyesen a szövegnek igy kell hangzania: "Nem szabad kiselejtezni" ugyanis a "selejtezés" szó a müvelet teljes egészét, ^"kiselejtezés"" apnegsenmisltésre számt iratok kiválogatását es eltávolítását jelenti, "Ábselejtepsett" szóval jelöljük a selejtezés műveletén már átesett, meg­tartott iratanyagot.

Next

/
Thumbnails
Contents