Levéltári dolgozók szakmai továbbképzése. Levéltártan. Alsófok (1952-1953)

7. Bakács István: Iratvédelem

A A;.-aknás évek második főiétől meginduló tárgyalások szinte a budapeswjenycki hadműveletek megindulás ig majdnem megszakítás nélkül folytak, a folytatódtak a felszabadu ás utan majdnem azonnal; hiszen azok a kórok, amelyek a hadműveletek során országszerte bekövetkeztek., rádöbbentettek mindenkit arra, hogy a mentés munkájánál megfelelő' szer/ hiányában minő nehézségekkel állunk izemben. Kétségtelennek tartjuk, hogy egyrészt a magánerdőkek túlzott resoektáiésa, másrészt a különböző - do szintén az egyéni érdekeket alapú,! vevő - aprólékos szempontok figyelembevétele volt az, aminek következében az Uj levéltári törvény megszerkesztése során még I945-I46-ban sem tudtak megfelelő eredményt elérnio Nem ismertek fel annak szükségességét, hogy a levéltári iratvédelem elsődleges fontosságú minden magánérdekkel szemben s akkor

y amidőn igen értékes levéltárak pusztultak el, a mogmaéo Icákat nem lehet továbbra is gondozatlanul, felügyelet nélkül hagyni* Á földbirtokrefon után mindenki tudta azt, hogy a birtokvesztett nagybirtokos családok, akik eddig több-kevesebb áldozattal gondozták levéltáraikat, nem fognak továbbra is gondoskodni levéltáraik védelméről.. Csak példaként, említhetjük, hogy az Esterházy hoi .egi hitbizomány központi igazgatásának irattára a felszabadul.is után 2-3 ^évyel semmisült meg Sopronban. Vagy pl, az Esterházy család pápai levéltárának két ládányi iratanyagát tavaly találtuk meg egy pesti pincében, majdnem teljesen rothadt állapotban: ez az iratanyag valószinüleg hosszabb időn keresztül volt földbe ásva* Habár az ^rszagos Levéltár kérdőiveket küldött szét azokhoz a szervekhez, melyeknek őrizetében levéltárak voltak, a beérkező iratok hézagosak maradtak, mert a magánlevéltárakra vonatkozólag használható nyilvántartásunk nem volt* Az 1947., évi XXInt.c, csupán egy levéltári országos felügyeleti hatóságot hívott volna életre - ha a törvény nem maradt volna papiroson,. Nem -hozott azonban létre operat.lv hatóságot hanem csupán a levéltári felügyelőknek kellett volna évenkint megsz.omlélniök a levéltárakat* Minthogy a levéltárak felügyelői részben" az Országos Levéltár tisztviselői lettek volna, másréset az illetékes egyházak megbízottaik a valóságban za felügyelet nem tudott volna eredményt elérni* Valamelyik év - talán az 1948-as - költségvetését az Országos Levéltárban állitottuk össze, Nevetségesen csakély összeget állitettünk be ezekre az "utazásokra" ? va 1 amint a f elügyélettel kapcsolatos k.indásokra. Igen jellemzően a főfelügyelőnek az anyag veszélyeztetettsége esetén csupán az lett volna a jogköre, hogy az ddietékes hatóságnak javaslatot tesz az iratanyag" fennmaradásénak biztősitása, ill

0 közlevéltárban való elhelyezése érdekében. H^gy mennyire papirosizü törvény volt - amelynek végrehajtási utasítása soha meg nem jelent - legjobban bizony.it j-a

% hogy becikkelyezése után negyedfél hónappal a mi4 nisztertanács kibocsátotta- az előző előadásban már emiitett - selejtezési rendeletet, amely négy hónapos határidőn belül kivonta a selejtezést végrehajtatni, s mire az Országos levéltár által indított jogorvoslati ^kérelem a rendelkezés módositását eredményezte, a négyhónapos határidő lejárván, a működő hatóságok kezelésében volt iratanyag tetemes károkat szenvedett, Egyetlen eredménye azvok; a törvényre, :.

9 hogy 1949-ben megtörtént a levéltárak országos főfelügyelőjének kinevezése, akinek - néhány kirivó esetben szükségessé 'vált intézkedés foganatosításán kivül - legfőbb feladata egy uj levéltári törvény s uj levéltári szervezet megalkotása volt. Ennek eredményeképpen jelent meg 195o„jel .1us 3o~án a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 29* sz* törvényerejű rendelet'