Levéltári dolgozók szakmai továbbképzése. Levéltártan. Alsófok (1952-1953)
7. Bakács István: Iratvédelem
levéltárak megmentésére a családi 1-véltárak birtokosait arra akarták rávenni? hogy kizárólag a magánlevéltárak befogadására létesítsenek levéltári^épületet. Minthogy ennek költségei igen nagyok lettek volna, mindegy félszáz nemes család egyesületbe tömörült s meghatározott oszszeg lefizetésére vállalt kötelezettségeto lübből ^az összegből levéltárosokat fizettek, akik kastélyról-kastélyra járván - ü&J-egy helyen esetleg évekig tartó munkával - rendezték a levéltárakat B A jpogánl .vélt árak ^Lgen fontos csoportjával, az ipari ? kereskedelmi vállalatok levéltáraival azonban már az államkormányzatok egyáltalában nem törődtek. Maguk az ^üzemek voltak azok, amelyek levéltári jellegű Iratanyaguk fennmaradásáréi gondoskodtak, így a Krupp-mUvek ^sseriben i9«.'5«*ben létesítettek levéltárat, a következő évben alakult Kölnben az első gazdasági levéltár, amelyet a ájeban, az Egyesült Államokban (1925, ujabb gazdasági levéltárak felállítása követett, Be ezeknek a^levéltárlétosítesoknek közös jellemzője, hogy nagyiparosok,kereskedők, baakárok fedezik a kiadásokat s természetszerűleg a kutatási feltételeké t is ők szabják meg,-Igen érdekes, hogy amikor a francia Archíves Naéionales a magánvállalatok iratainak átvételét megkezdte,megengedte az - a iratképző szervnek, hogy a kutatás feltételeit maga szabja m i a. Termés art-s t hogy az 1929* évi XI. törvénycikk sem különbözhetett a burzsoá világfeifogástélo A világi magánlevéltárakra semmiféle felügyeleti jognak nem engedett tért, az egyháziak közül is csak a hiteleshelyek levéltáraira^. Az Országos Levéitár a minisztériumok és egyéb állami főhatóságoktól 32 évnél régibb iratait volt illetékes átvenni, azonban a gyakorlatban ez sem történt meg, hiszen 1944-ben jóformán csak a mult században keletkezett iratanyag volt az Országos Levéltár őrizetében 0 A vármegyei levéltárak gyűjtötték a fő- és alispáni iratokat? de már a főszolgabirák iratait csak rendszertelenül, a jegyzők iratait padig elvétve fl A levéltárak általában az iratgyüjtés terén passzív magatartást tanúsítottak. Voltaképpen akkor került sor iratátvételre , ha valamelyik iratképző szerv bármily okbál fogva (költözködés, helyhiány) meg kívánt szabadulni irataitól s igy szabályszerű körülmények közöl t átadta izokat az illetékes lovéltárnak a Ha a levéltár értesült valamely anyag veszélyeztetettségéről, akkor közigazgatási uton tette meg a ssükséaes intézkedéseket. Ki kell emelni, hogy ebben az ecsetben is osa| közigazgatási szervek .levéltárairól volt sző, mert az államapparátus egyéb ágainak és az állami vállalatoknak levéltárai teljesen kivükaetok az érdeklődési körön 0 (Pl* bíróságok, ügyészségek, pénz ügyig a zg n t ó s ágo k, kerületi elöljáróságok, MÁV, posta', testületek, pártok, stb £ .) " . ' A^hiányosságokat az 193o~as évek levéltári szakemberei észrevették s változtatásokat sürgettek* Nyilvánvaló, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum, majd 1934 után az Országos Levéltár lehetőséget nyújtott a magánlevéltárak tulajdonosaínak, hogy irataikat megőrzésbe elhelyezzekí sajno° nogy gazdasági jellegű iratanyag csak elvétve került átvételre 1933ban a Magyar Közgazdasági Társaságban fölvetették, hogy polgári családok és kereskedőia illák letétjei ritkaságszámba mennek, Nyilvánvalóan az egyetlen járható ut a magánkézben levő levéltárak fölötti felügyelet ^megszervezése és a veszélyeztetett levéltárak állami megőrzésbe' való átvétele lett volna c Azok a gondolatok, amelyek a Levéltári Közlemények hasábjain a harmincas években fölvetődtek, egy uj levéltári
