Levéltári dolgozók szakmai továbbképzése. Levéltártan. Alsófok (1952-1953)
6. Bakács István: A selejtezés
.Eddigi előadásainkban részletesen kifejtettük az iratok rendezésének; különböző rendszereinek, valamin": a segédletek készítésének :.:;édozatait abból a célból,„hogy az előadottak segítségünkre legyenek abban a munkában, hogy az iratokat a kutatás rendelkezésére tudjuk bocsátani, azaz,hogy az iratokat miképpen őrizzük s milyen módon tudjuk nemcsak a ma történetírása igényeinek kielégítését biztosítani, hanem holnap .. és holnapután is rendelkezésre álljanak c Vagyis az eddig előadottak a me gp rz ás." kér dér éve 1 állót Irak szoros összefüggésben számikor ma a selejtezés kérdését vewázükbélo* első pillanatra ugy látszik, hogy azaz iratok megsemmis icébét tűzvén ki célul, ellentétben áll az eddig elmondottakkal* Azonban a selejtezés kérdését közelebbről kell megvizsgálnunk s akkor rá fogunk jönni, hogy ellentétről nem dlehet még itt sem sző. Hiszen ismételten beszéltünk arrdí f . hogy a hivatalszervek,, helyesebben szólva, az iratképző szervek száma és az általuk termelt iratmonnyiség voiumenje^évről-évre emelkedik, Íz nem helyig elszigetelt jelenség: általános világjelenség, h bürokrácia, amely^ellen a Szovjetunióban éppúgy küzdenekr mint nálunk, minden törekvés ellenére megvan s bizonyos szempontból csak kövokodik* Hiszen kétségtelen, hogy a dolgozóknak az elnyomottség és kizsákmányolás állapotából való kiemelkedése, az általános kulturszinvonal növekedése, ujabb gy árak,üzemek, egyetemek, iskolák,stb* létesitése egymagában azt jelenti,hogy mindegyikük irat képző szerv is, tehát ügyiratokat "termel* 9 , de ezenfelül velük kapcsolatban a már meglévő iratkápző szerveknek is keletkeznek irataik* 4 \z ügyiratszám tehát évről-évre szükségképpen emelkedik^Jzt az egyre jobban ^duzzadó iratanyagot a levéltárak befogadni képtelenek. Papiroson lehetőségek kínálkoznának ugyan a ieveitárak befogadóképességének emelésére, a valóságban azonban ez leküzdhetetlen akadályokba ütközik* így tehát nem kínálkozik más mód, mint az iratanyag-termelést és a levéltárak befogadó kéjj ősséget arányba kell'állítani, s csak az az irat jut be a levéltárak őrzési körébe, amely érdemes arra, hogy a benne megörökítést nyerő' életdarabokat beláthatatlan időn. át közvetítse a jövő számára* Nyilvánvaló, hogy a történetírás'mértékével mérve minden iratmegsemmisítés megalkuvás, lemondás ? ám vitathatatlan,''hogyha a levéltárak célkitüzésoikánk megfelelően a forrasortéket képviselő darabokat meg akarják Őrizni ? magfelelően rendezni és kezelni akarják, akkor míg kell rost>i.1 ai ite az oda beerkcző ire.tokát* Kétségtelen'ugyanis, -hogy van kiset:yjtozhető iratanyag 8 uz ügyiratok mellett számtalan esetben vannak több példányban készült nyomtatott vagy litografált köröz vények, s hányszor vannak semmitmondó ügyiratok* ?1« az egyetemi Nyomda iratanyagának ".tetemes részét képezik a különböző könyvrendelések, érdeklődések, amelyeknek ma már semmi jelentőségük sincs. Természetes, hegy ha ..valamely szerv működéséről teljes képet akarunk alkotni, nem volna szabna egyetlen e iratot sem k i s o 1 e j t ezn link* Ízért vctViék felp. mikrofilmezés -problémáját ? amely egész irattárak anyagának filmrevét elével 93 százalékos he iymegt a karit ás t eredményezne ? ezenfelültűzbiztos aegerzéet is biztosítana, s az . .eredeti iratanyag.'teljes egéssében kiselejtezhető ieane c *•» megoldás azonban ma még egészen költséges s uj levéltár- én aratssomiéietet ki:ánna meg* Un tehát a járható r.d a selejtezés marad, amelyet tehát a ^evejrtár órdeksinok véd e lmében kell végrehajtamunkc Az iratoknak azt a i ; esznt7 b'melybői a j Sv e nde"**tÖrténet irása - előreláthatólag *> mit sem tudna felhasználni, mire a népgazdaságnak nem lesz szüksége r ki kell selejtezni, hogy a
