13. A magyar bírósági szervezet és perjog története. Szerk. Varga Endre. Bp. 1961. LOK 203 p.

II. A késői és a hanyatló feudalizmus korszaka (1526-1848) - A) Jogszolgáltatási szervezet

kor a tárnokszék a Novus Ordo értelmében el volt törölve /hatáskörét ekkor a kir. tábla kapta meg/. József rendszerének / bukása után a tárnokszék helyreállt, üléseit ezóta - mint már 1724 óta is egyre többször - Budán tartotta. A tárnoki hivatal s a tárnokszék működésének az 1849. évi események vetettek véget, -A magyar kormány ugyanis e két intézményt 1849 nyarán megszüntette s a tárnokszék hatáskörét a kir. tábla helyett ekkor felállított /rövid életű/ Országos Törvényszékre ruházta, A tárnokszéket az osztrák abszolutizmus után sem állitották viszsza, A tárnokszéken a tárnokmester a maga protonotáriusával s a tárnoki városok delegátusaival Ítélkezett, az e városo-ktéjl fellebbezett polgári perekben. Az itt másodfokon elbirált ügyek 300 forint értékhatáron felül tovább voltak vihetők, és pedig 1744-ig régi szokás szerint a személynöki székhez, ezután /Mária Terézia 1744. jan, 14-én kelt rendelete értelmében/ a kir. curiához, A tárnokszéktől a curiához fellebb vitt ügyeket a kir. táblának küldték meg, itt azonban csak a perfelvetel történt, az Ítéletet a hétszemélyes tábla hozta, A személynöki szék /sedes personalitia/ a XV. sz. végén alakult ki, -A személynöki szék kezdetben vegyesfoku biróság volt: rendszerint a tárnokszéktől harmadfokra felhozott ügyekben Ítélkezett, ezeken kivül azonban néhány város ügyei mar kezdettől fogva közvetlenül a személynöki székhez voltak fellebbezhetők, Az első ilyen - személynöki - városok a tárnoki joghatóság alól a XV. sz. végén kiemelt Székesfehérvár, Esztergom és Lőcse voltak. Minthogy a tárnoki szék bíráskodására Buda város joga nagy befolyást gyakorolt, azok a városok, melyek eltérő jogszokásokkal éltek s magukat egyébként sem kivánták a tárnokszék Ítélkezése alá vetni, fellebbezett ügyeikkel szintén közvetlenül a személynöki.szék joghatósága alá igyekeztek kerülni, A személynöki városok száma igy növekedésnek indult, Számuk a XVI, sz, elején már 7 s ez a XIX. sz, elejéig mintegy 40-re gyarapodott. Az emiitett 3 városon kivül ide tartoztak Kisszeben, Bazin, Ruszt, Eszék, Nagybánya, Breznóbánya, Késmárk, Zólyom, Trencsén stb.; továbbá az un. "7 bányaváros": Körmöcbánya, Selmee- és Bélabánya, Besztercebánya, Libetbánya, Bakabánya, Felsőbánya és Újbánya, végül a "16 szepesi város", melyeket a kiváltságos kerületekkel kapcsolatban már emiitettünk, E városoknak azonban nem minden ügye tartozott közvetlenül a személynöki szék elé: a 7 bányaváros polgárainak bizonyos perei csak e 7 város közös törvényszékének közbeiktatódásával kerülhettek a személynöki szék ítélkezése alá, A 16 szepesi város ügyei pedig e városok tartományi vagy kerületi törvényszékén át, attól fellebb hozva jutottak a személynöki székre, \ A személynöki városok számának ilyen nagy megnövekedése miatt a személynöki szék ügyforgalma azután is igen jelentékeny maradt, hogy a tárnoki városok harmadfokra felhozott ügyei 1744 óta a kir. curia hatáskörébe mentek át, 1786-ban II. József a személynöki széket a tárnokszékhez és 3ok más feudális bírósághoz hasonlóan megszüntette, 1790-ben azonban e fórum is helyreállt s 1849-ig működött, amikor a magyar kormány a régi felsőbíróságokkal együtt a személynöki széket is - most már véglegesen - megszüntette, A személynöki széket az abszolutiz-