13. A magyar bírósági szervezet és perjog története. Szerk. Varga Endre. Bp. 1961. LOK 203 p.
II. A késői és a hanyatló feudalizmus korszaka (1526-1848) - A) Jogszolgáltatási szervezet
/3/ A reformkor, a forradalom és szabadságharc /1790-1848/ , A Justitia Josephina intézményei közül néhány túlélte a császár rendszerének összeomlását 0 Igy megmaradt a protestán sok házassági bontópereibén a világi biróságok Ítélkezése /a katolikusok ilyen ügyei a szentszékekhez kerültek vissza/.Meg-. maradt a bányaperekben felső fokon a curia hatásköre, Most már országos törvény,-az 1790/1* évi 43. tc 0 ^mondta ki.a bünperek fellebbeznetőségét /De nem-nemesek számara.a-tc* ezt csak akkor tette lehetővé, ha az elsőfokú Ítélet halálra, legalább 3 évi szabadságvesztésre vagy egyszerre kiszabandó 100 botütésre szólt s harmadfokon, a hétszemélyes táblához, csupán a királyi tábla által is jóváhagyott halálbüntetés esetén,/ Végül szintén országos törvény /az 1790/1. évi 56. tc./ a. curia hatáskörébe utalta a,, felségsértési pereket, melyekben ezután elsőfokon a • királyi tábla, másod* es vegso fokon a hétszemélyes tábla járhatott el, kizárva ezzel a magyar jogszolgáltatásból a sötét emlékű delegált bíráskodást <> /A XVIII o század korábbi évtizedeiben a Péró-felkelés, a Törő-Pető•mozgalom stb. vádlóttainak ügyében még delegált törvényszék Ítélkezett, Martinovics s a magyar jakobinusok perét a századfordulón már a királyi curia tárgyalta - nem kisebb kíméletlenséggel és aulikus buzgalommal./ A reformkor évtizedeiben a jogszolgáltatás ügye egyre inkább a közérdeklődés előterébe került. Visszásságai, elmaradottsága s a megvalósitandó reformok körül országgyűléseken, bizottságokban, a napi sajtóban s a politikai vitairodalomban egyaránt sok szó esett. -A megvalósult intézkedések vagy meg nem valósult tervek azonban, mint az úriszéki eljárás szabályozása, az Ítéletek indokolásának elrendelése és más perjogi reformok, a büntető jog kodifikációjának munkálatai, a magyar büntetőtörvény- könyv megalkotásának sikertelen kísérlete, egyes kiváltságos , kerületek ítélkezésének megszüntetése stb., stb., nem érintik vagy lényegesen nem érintik tárgyunkat, a magyar birósági szervezet egészét, mely a fentiekben a XVI. századtól levezetett formájában a feudális rendszer végéig fennmaradt * Tárgyunk szempontjából itt a XIX. sz. első feléből büntetőjogi vonatkozásbán a statáriális bíráskodás széleskörű alkalmazását, a polgári bíráskodás terén az 1840."évi váltótörvényt - /1840. évi 15. tc*/ kell kie me l n ühk. A Váltótörvény széles rést nyitott a nemesi kiváltságokat oltalmazó feudális magyar magánjog avult szövevényén s a birósági szervezetben is jelentős változásokat hozott. A törvény ugyanis váltóügyekben s bizonyos kereskedelmi ügyekkel kapcsolatos perekben az Ítélkezést uj intézményekre ruházta: elsőfokon a most felállított váltótör vényszékekre 9 másodfokon a királyu curia ekkor létesült /harmadik/ tagjára, a váltófeltörvényszékre s végső fokon a hét személyes tábla szinten ekkor kikülönült váltóosztályára » A szervezés munkája még 1840-ben megindult s 1841-ben az egész váltóbirósági apparátus megkezdte működését* /^z ' 1840/41. évi változással a királyi curia az eddigi 2 helyett 3 ténylegesen létező felsőbíróság - a hétszemélyes tábla, a királyi tábla s