13. A magyar bírósági szervezet és perjog története. Szerk. Varga Endre. Bp. 1961. LOK 203 p.

II. A késői és a hanyatló feudalizmus korszaka (1526-1848) - A) Jogszolgáltatási szervezet

korlatban ez ritkán fordult elő: a polgárságnak megvoltak a maga jogszolgáltatási szervei, A sz.kir. s a bányavárosok lakosságának ügyeiben alsófokon a városi fórumok biráskodtak, semmivel sem jobban, mint a vármegye. Büntető perben hozott Ítéleteik, az egykorú jognak megfelelően, itt sem voltak fellebb vihetők. A városok patrícius rétegének, melyből a tanács, egyben törvényszék tagjai kikerültek, ez ugyanolyan lehetőségeket biztosított a plebejusok feletti uralom szempontjából, mint amelyekre a vármegye nemesi Ítélkezésével kapcsolatban már rámutattunk.'Az egyfokú'büntető eljárással szemben a polgári perek a Mohács előtti korszakban kialakult módon - a város kiváltságai szerint - a tárnokszékre vagy a személynöki székre mehettek tovább

0 A feudális jogszolgáltatás XVI-XVII. századi szervezetéről összefoglalt vázlatos képet még egy ponton - az udvar által életre hivott törvénytelen fórumok ismertetésével - ki kell egészítenünk. Közülük els.Ő helyen a delegált büntető bíróságok kivannak említést, E biróságok működése szintén nem korlátozódott egy társadalmi osztályra, rendeltetésüknek - a nemzeti ellenállás megtörésének s az ország kifosztásának - nemessel, polgárral stb. szemben egyformán igyekeztek megfelelni iAz egykorú magyar törvény a hűtlenség esetei közé sorolt felségsértést, mint már érintettük, az országgyűlés elé utalta, a XVII. században egyre erősödő Habsburg-abszolutizmus azonban nem érte be ezzel a lehetőséggel. Felhasználva a magyar felsőbiróságok akadozó, hiányos működését, az udvar mind brutálisabb törvényszegéssel alkalmazta a céljai érdekében indított politikai bünperekben a delegált bíráskodást, ahol szabadon érvényesülhettek az újjáéledt római jognak a felségsértésre vonatkozó kegyetlen rendelkezései. A magyar rendi felfogás még az Aranybulla ellenállási záradékának perspektívájából látta a feudális nagyúr és nemes viszonyát az uralkodóhoz, amikor az udvari jogtudósok Nyugaton már a köztudatba vitték - a császári jog idevágó rendelkezései nyomán -, hogy a felségsértés megtorlásának módja az uralkodó szabad rendelkezése alatt áll, őt abban semmi nem korlátozhatja. Valóban, Illésházy /1603. évi/ hűtlenség! perétől a pozsonyi és eperjesi vésztörvényszéken át a Zrínyi, Prangepán és Nádasdy ügyében kiküldött teljesen idegen - külföldön, •Ausztriában osztrák és német birodalmi funkcionáriusokból összeállított - delegált biróságok eljárásáig, majd Rákóczi ugyanigy indult felségsértési peréig, a magyar törvények semmibevétele egyre durvábban mutatkozott meg. Az alkalmilag kirendelt delegált biróságok tagjait az uralkodó tetszése szerint Jelölte ki s ezek egyfokú eljárásban, a fellebbezés kizárásával hozták meg elrettentő Ítéleteiket, melyek a XVII. sz, jogszolgáltatási viszonyainak komor képét még sötétebbre festették, - Ugyanilyen jellegű volt az /1673-ban felállított/ Ampringen-féle, rövid életű gubernium /kormányzóság/ törvényte^ len, kegyetlen Ítélkezése is, A delegált bíróságoknak a felségsértés cimén indított perek előkészítésénél s birtokkobzó Ítéleteik végrehajtásánál