13. A magyar bírósági szervezet és perjog története. Szerk. Varga Endre. Bp. 1961. LOK 203 p.
I. A korai és a fejlett feudalizmus korszaka (1000-1526) - B) Perjog
telnek fent leirt módjai voltak szokásban, de gyakran előfordult már a tanuk közvetlen kihallgatása is. Az egykorú városi jog viszont - a Budai jogkönyv tanúsága szerint - határozottan mellőzte a tudományvételt, igy a tanukat megesketvén a biróságon közvetlenül hallgatták ki, Városi polgár ellen általában csak hasonló jogállású polgár tehetett bizonyságot, rendszerint nő is /Pozsony kivételével/; a magisztrátus tagjai és az esküdt polgárok hivatali esküjükre hivatkoztak 0 A tanuk száma is csekélyebb volt, mint a kúriai gyakorlatban, 4, Az esküt a tudományvétel eredményéhez képest Ítélték meg. Mivel az inquisitiót mindig az alperes vétkességének gyanúja alapján rendelték el, általában neki kellett "tisztító esküvel" tisztáznia magát / iuramentum purgationis/ , Három tudománylevéllel szemben teljes ertekü esküre kötelezte a biróság, de feltételei enyhültek, ha a felperes csak egy vagy két jelentést mutatott be, ha ez visszautasította a köztudományvételt, vagy ha az utóbbinak eredménye inkább az alperesnek"kedvezett, A fordított esetben viszont az alperes esküjét súlyosabb feltételekhez kötötték, sőt az eskütétel joga átszállott a felperesre. Bizonyos számú szomszéd, községbeli és megyebeli nemes tanúsága olyan súlyossá tehette a gyanút, hogy /a biróság határozata, vagy az alperes felajánlása alapján/ a felperes az alperes fejére esküdhetett, valóban ennek fejére tett kézzel / iurare ad caput /, s igy perét megnyerte. Birtokperekben mindkét fél egyformán közel állt az eskühöz; az előző birtoklás vagy a nagyobb valószínűség alapján a biró engedte meg valamelyiküknek a földre le tett v esküt / iuramentum super terram /. Ennek egész Európában elterjedt, babonás szertartása azzal a hittel függ össze, hogy a hamis esküvőt elnyeli a föld. Az esküre bocsátott félnek a vitás terület pontos körülhatárolása és megbecsülése után a helyszínen, övét megoldva, saruját levéve, fedetlen fővel, feje fölött egy rögöt tartva /tehát mintegy temetésre' készen/, sirszerü gödörben/ kellett jogára megesküdnie. Ha körülálló eskütársaival együtt letette ezt az esküt, a kiküldöttek azonnal bevezették őt a vitás birtokrészbe *, A leteendő eskü "értékét" a per tárgyához és a tudománylevelek tartalmához mérten állapította meg a biróság: földbirtoknál az évi jövedelem tizszeresét, kártérítési perben az okozott kárt, emberölésnél a vérdijat /nemesnél 50 márka, azaz 200 forint/, sebesitésnél ennek megfelelő részét vette alapul. A közbenszóló Ítéletben megszabott értéket az eskütársak / coniura tö rés / száma és rendi állása szerint érte el az eskütevo^ Az ország "bárói" és a főpapok: esküje 10 márkát, a nemeseké és papoké 1 márkát /4 forintot/, a jobbágyoké és -a polgároké városukon kivül csak 1 forintot ért, A félnek hasonló állású eskütársakat kellett hoznia, de a nemes -esküdhetett jobbágyokkal jobbágy ellen. Eérfi csak férfiakkal esküdhetett, de nő hozhatott nőket és férfiakat is. Az eskütársaknak nem kellett az ügy érdeméről tudomással birniuk s csak felük szavahihetőségét erősítették; ..vi* szont érett kort, becsületességet és - nemesek közt - igazolt nemességet követeltek meg tőlük. Az eskütétel helyét, idejét és módját a biróság a közbenszóló Ttéletben állapította meg, A kúriában megitélt esküt az
