13. A magyar bírósági szervezet és perjog története. Szerk. Varga Endre. Bp. 1961. LOK 203 p.

I. A korai és a fejlett feudalizmus korszaka (1000-1526) - B) Perjog

hitelét erősítették, A biróság nem hallgatta meg őket arra nézve, hogy mit tudnak a per érdemére vonatkozóan. Azok a perjogi reformok* melyeket az Anjöu-uralkodók a római jog intézményeit feldolgozó, fejlett sziciliái eljárásjog nyomán valósítottak meg, a bizonyításnak ezt a fajtáját is gyökeresen átalakították, A tanubizonyitás, melynek alapján az esküt megítélték, a t

udomanyvétel /inquisitio

/ formáját öltötte fel. Már a frank birodalomban alkalmazták ezt a módszert a király; majd egyes kiváltságos egyházi és világi urak jogainak kiderítésére; ebből fejlődött ki a XII. századtól kezdve az angol esküdtbiráskodás is. A Xlll. században nálunk is nem egyszer eskü alatt hallgatták ki egy-egy terület .vagy helység lakosait a király jogainak tisztázása érdekében, majd a próbák megszűntével emberölés, hatalmaskodás kiderítésére is, I. Károly törvényhozása a magyar perjog rendes bizonyítási eszközévé tette, de alkalmazási köre nem terjedt ki a jogállapot tisztázására, mert ennek egyetlen módja továbbra • is az oklevélbizonyitás maradt. Az inquisitio három különböző módon történhetett megj az egyszerű tudományvétel, a köztudomány és a birósági közgyűlésen történő tudományvétel formájában. Ezeknek számát és súlyát figyelembe véve Ítélte meg a biróság az esküt, y 1, Az egyszerű tudománvyételt /inquisitio simplex/ a pert megelőzően, a felperes kérésére hajtottak végre. A kúriától kért parancslevél alapján a királyi /nádori stb,/ ember és a felhivott hiteleshely embere hajtotta végre a tudakozást; a helyszinre kiszállva, nyilvánosan vagy titokban mindenféle rendű és rangú embert meghallgattak,, arra nézve, hogy pl, a hatalmaskodást ki és hogyan követte el. Eljárásukról beszámoltak a hiteleshelynek, ez pedig kiállította és a fél kezébe adta a tudományvételről szóló jelentést /

relatio inquisitoria

/» de a kihallgatott tanuk és vallomásaik részletezése nélkül-, A felperesnek rendesen három ilyen oklevelet kellett bemutatnia avégből, Jaogy keresetét kellőképpen megalapozza; kettőt a kivizsgálandó cselekmény vagy állapot helyszíne szerint leginkább illetékes hiteleshelyektől, egyet pedig az illető vármegyétől szoktak hozni. -A megye a hiteleshelyhez hasonló módon, de szolgabíró és megyei ember utján folytatta le a tudakozást, és erről ugyancsak a biróhoz cimzett jelentőlevelet állitott ki, A XV, században, a hatalmaskodás elleni küzdelem során az egyszerű tudományvétel rendszerint más cselekményekkel is összekapcsolódott; igy ha a kiküldöttek meggyőződtek a panaszos állításának igazságáról, az alperest az elfoglalt jószág használatától eltiltottak, visszaadására intették, és őt értesítéssel azonnal meg is idézték. Az ilyen intő-idézo-eltiltó-értesitő levélnek ezidőben már akkora ereje volt, mint régebben három egyszerű tudományvételről szóló jelentésnek, 2, A köztudományyételt /inquisitio communis

/ a biróság a felek vagy egyik fél kívánságára a per folyamán rendelte el. Az előzetes bizonyitás eredményéhez képest bármelyik fél felajánlhatta a másiknak, s ez a maga esküjének feltételeit tette súlyosabbakká, ha visszautasította. A köztudományt eleinte csak a kúria, a XV. század derekától kezdve - a köznemesség politikai súlyának növekedése következtében - már a megyei törvényszék is / elrendelhette, de mindig a felek egyetértése alapján. Ez a bizonyítási mód is bírói paranccsal indult meg., mely mindegyik fél