13. A magyar bírósági szervezet és perjog története. Szerk. Varga Endre. Bp. 1961. LOK 203 p.
I. A korai és a fejlett feudalizmus korszaka (1000-1526) - B) Perjog
gyakorlott bajnokot állitson az ellenfél gyakorlatlan bajnokával szemben, A bajt a kúrián lovagi fegyverzettel és lovon vivták meg, a megyén a javaközépkorban már csak botokkal és gyalog. Igen kivételesen került sor pusztán ingben és egy szál karddal' megvivott párbajra / duellum nudum /, Ugyancsak kivételesen ren-, delte el a biróság, hogy a bajvivás életre-halálra menjen,egyébként a bajban elbukás / succubitus duelli / már eldöntötte a per sorsát 0 A bajnak a biróság megszabta időben és helyen kellett lefolynia; a királyi kúrián, a nádor és a vajda biróságán külön bajszérü szolgált erre a célra. Aki bajnokát lovon és fegyveresen,, esti harangszóig nem állitotta a baj szérűre, elbukóttnak számított. Csak a király adhatott halasztást, ha-ugyan a bajvívás'az időközben létrejött egyezség folytán teljesen el nem maradt. A megjelent feleknek vagy bajnokoknak lovát és fegyverét megvizsgálták, majd a lovagi szabályok szerint megvívták a küzdelmet. A viadal akkor ért véget, ha valamelyik felet lefegyverezték, a küzdőtérről kiszorították, vagy ha vesztesnek nyilvánította magát.. Egyébként a baj eredményét a király, illetve a bajnál jelenlévő biró állapította meg, Az elbukott alperest a keresetnek megfelelően elmarasztalta, az elbukott felperest "örök hallgatásra" kötelezte a biróság, Az egyezségre lépő felek békebirságot fizettek, A hatalmaskodás miatti bajvivásban elbukás / succubitus duelli facti potentialis/ , a "hatalombaj-on esés" egyébként is . v gyakran fordult elo szerződésben, választott birósági kikötésben, mint a nemteljesités esetére önként vállalt joghátrány. Az egyház, mely.az istenitéleteknél sokáig segédkezett, a bajvivást elitélte, de megszüntetni nem tudta. Hazánkban Mátyás Nagyobb dekrétuma /1486:18, tc,/ törölte el a hatalmaskodás! és birtokperekben. Ezután csak a kúria lovagi bécsületbirósága rendelhette el a bajt olyan esetekben, amelyekben másfajta bizonyításnak nem lehetett helye. A bajban elbukott ilyenkor "becsületét és emberségét" vesztette. c/ Tanubizonyitás és eskü A magyar perjog.korai szakaszában az eskü voltaképpen az istenitéletnek egyik válfaja volt, A fél állításának vagy tagadásának igazságát Istenre hivatkozva erősitette meg, s ezzel a kor hite szerint - hamis eskü esetén - magára vonta a természetfölötti erők megtorlását, A XIII, századig az eskü és a megítélésének alapul szolgáló tanubizonyitás is merőben alaki volt, a "fél becsületességére, szavahihetőségére, nem pedig a per érdemére vonatkozott. Jelentősége csak nőtt akkor, amikor az egyház megvonta közreműködését.az isteni téletektől, s így kihalásra ítélte ezeket, A korai perben a tanúság /humánum testimonium / abban állott, hogy vagy a jogügylet /adásvétel, ajándékozás/ tanúit hallgatták meg, vagy a bizonyítani jogusult fél hozott ma-j - gával a biróság szine elé minél több és minél előkelőbb tanút. Ezek azután vele együtt esküdtek meg állítására, s ezzel ennek
