13. A magyar bírósági szervezet és perjog története. Szerk. Varga Endre. Bp. 1961. LOK 203 p.
I. A korai és a fejlett feudalizmus korszaka (1000-1526) - B) Perjog
újra begöngyölték éa lepecsételték. Három nap múlva leoldották a köteléket, és megállapították az eredményt: ha a seb rendesen gyógyult, a próbát tevőt ártatlannak, ha keze gennyesedett, bűnösnek nyilvánították 0 A felet a proszló kisérte el a vaspróbára, és v ő is bizonyította az eredményt a biróság előtt. A bizonyításnak ezt a barbár módszerét csak az tette némileg, ésszerűbbé, hogy a vallásos formák a próbát tevőt vagy ellenfelétnem egyszer vallomásra szorították, vagy a feleket megegyezésre indították. Egyébként a ^III, században a műveltség színvonalának emelkedése folytán lassan elenyészett a pert eldöntő isteni csodatételbe vetett hit, és az 1215-i lateráni zsinaton az egyház is megtagadta a próbákat* Nálunk az 1279-i budai zsinat tiltotta el a papságot az istenítéleteken való közreműködéstől, s ezzel maga az intézmény is kiveszett a magyar perjogból, Tovább élt azonban az istenitéletnek az a formája, amelynek eredményét ugyancsak-az isteni igazságszolgáltatás müvének tekintették: a bajvivás. b/ Bajvívás A korai középkorban általában hittek abban, hogy a természetfölötti hatalom annak adja a győzelmet, akinek állítása igaz. Ezért, és nem a nyers erő vagy ügyesség alkalmazásaként bizonyítottak a felek egyes esetekben bajvivassal / duellum /. A XIII. században, amikor emlékeink először emiitik, még valamennyi társadalmi osztály tagjai vivhattak bajt, de a polgárokat a városi kiváltságlevelek sorra felmentették alóla, a jobbágyságot pedig a kialakult nemesi rend kizárta a "lovagiasnak" tekintett .bizonyításból, A XiV-Xv", században tehát a kúrián vagy a megyei törvényszéken ' csak nemeseket köteleztek bajvivásra. A bajt a biró nagyobb bűncselekmények esetében maga is elrendelhette , ; sőt az előzetes bizonyitás hiányait más ügyekben is ezzel igyekezett pótolni. Rendesen azonban csak a felek megegyezése, illetve a kihivás és elfogadása vezetett a párbajra. A biró az előzetes bizonyitás eredményéhez képest megkérdezte az alperest, vagy mindkét felet, hogy a pert bajvivassal vagy esküvel akarják-e eldönteni, máskor pedig a felek maguk állapodtak meg a bajvívásban, A kihívás ugy történt^ hogy a fél facöveket nyújtott át ellenfelének, illetve bajvívója adott át ilyet az ellenfél bajnokának. A kihívást nem kellett elfogadni, de a visszautasító fél megnehezítette a maga esküjének feltételeit, vagy megkönnyítette ellenfeléét, A bajvivás feltételeit ezután a biró közbenszóló Ítéletében állapította meg. Személyesen csak súlyos bűncselekmények esetében kellett bajra kiállni, vagy akkor, ha a kihívás személyre szólt és az ellenfél ezt elfogadta, A király, az egyházi férfiak és a nők nem is vivhattak személyesen. Ők és többnyire a nemesek is fizetett bajJ2£ÍL2^^ állítottak ki. Annak, akinek állítását az előzetes bizonyítás inkább támogatta, a biró megengedhette, hogy
