7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.

I. rész Magyarország - A) A törökkori királyi Magyarország kormányzata (1526-1690)

ügyekben is meghallgatta^ a hatást nersse már eleve erősen csökkentette a tanács állandótlan mivolta ás az, a tény, hogy az oplniékat a tanács feloszlása után még az udvari központi hatóságok többször felülbírálhatták, megváltoztathatták a királyi döntés megszületése előtt. /A század közepe körűi egyébként a magyar tanáccsal párhuzamosa.. működő * sőt azzal részben egybeeső helytartótanács működéé© motiválja a helyzetet. Erről 1. alább./ A XVI. század dereka körül aztán egyre határozottabban kialakul, majd 1569-ben kijegecesedlk a "tiszta magyar" és a "vegyes" Ügyek megkülönböztetése, ami magával vonta a magyar tanács illetékességének elvi korlátozását a "tiszta magyar" Ügyekre, tehát az Igazságszolgáltatásra és az ország jogait, szabadságalt érintő kérdésekre. A kül-, pénzes hadügyekre gyakorlatilag nem is volt befolyása a tanáéinak /ámbár az országgyűléseken ilyen irányú követelések továbbra is folyton szerepeltek/, legfeljebb alkalomszerűen, egyes részleteket illetően hallgattak meg az uralkodók néhány magyar tanácsost ilyen tekintetben. De még a belügyek tekintetében is erősen csonka volt a befolyása. így pl.: a tanáccsal országgyűlési vagy egyéb kérdésekben ugy levelezett az uralkodő, hogy előbb mindig meghallgatta a titkos tanácsot} fontosabb döntésekben mindig szerepe volt az udvari tanácsosoknak; "tisztán magyar ügyekben", pl. adományok, kiváltságok tekintetében is befolyással birt,az udvari kamara; a szorosan vett közigazgatás kérdéseit a magyar és a szepesi kamara intézte, mint az crszágban egyedüli állandő szervezettel, vidéki hálózattal blrő hatóságok. Utóbbiak ugyan elvileg nem voltak az udvari kamara alá rendelve, de gyakorlatilag, mint királyi hivatalok annak irányítása alatt működtek, s nem álltak a magyar tanács kesvetlen befolyása alatt. Különösen a XVI. század utolsó harmadában, Miksa és audolf alatt szűkült le a tanács hatásköre, viszont Booskay után, a XVII. század első kétharmadában

9 ahogy \ működése is viszonylag kiegyensúlyozottabbá válik, aránylag több kérdésben, igy általában a "tiszta magyar Ügyekben % de időnként az ország védelme, a végvárak ellátása tárgyában, tehát bizonyos hadügyi vonatkozásokban, sőt külügyekben /pl. béketárgyalások/ is kikérik az uralkodók véleményét. Ennek ellenére a XVII. század folyamán is sűrűn hangzik fel a panasz, hogy a magyar tanácsot még a legszűkebb belkormányzati Ügyekben sem hallgatják meg. Lipót abszolutizmusának kifejlődésével, az 1670-es évektől pedig- a helyzet egyre rosszabbra fordul A magyar tanács tehát a XVX-XVII. században nem alakult át állandő jellegű hatósággá, szervezete nem öltött határozott formát, következésképpen a szoros értelemben vett központi ker* mányszerv szerepét sem tudta játszani, ügyintézése mind máig nem teljesen világos. A több-kevesebb létszámban összeülő tanács élén /ha a király nem jelent meg Pozsonyban, ill. a tanácsosok nem mentek az udvarba/ a helytartó elnökölt. Már az .1485:10« tc. a nádori méltósághoz kötötte a helytartői tisztséget, ám 1526 után /Báthori István nádor rövid helytartósága után/, mivel a nádori, méltóság általában nem volt betöltve

? ' országbírók, 15^-2 után pedig 1608-ig főpapok, érsekek vagy püa~ pökök /1554-1562 közt kivételesen ismét a nádor/, 1608-166? közt és 1681 után a nádorok voltak a helytartók_/i6G7-1670ben ismét országbíró, 1670-1681 közt az esztergomi érsek/. A