7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.

I. rész Magyarország - A) A törökkori királyi Magyarország kormányzata (1526-1690)

W "íj -M nyos fokig mentesült a 2»endi befolyástól. A kancelláriákban kinevelődött egy uj, nagyrészt nem főnemesi - sőt részben polgári s jobbágy-eredetű uj hivatalnokréteg! e^ek közti kerültek ki az ügyeket szakszerűen, rendi befolyástői mentesen intéző királyi titkárok

y akiknek munkáján as ügymenet nyugodott /a modern kor államtitkárainak ősei/. A királyi kancellária tehát központi és állandő jellegű kormákyhatósággá Mit, amely mellett a főnemesi színezetű királyi tanáss kormányzati szerepe erősen lecsökkent. A pénzűgyek főtisztviselője^ a kincstartó nem vált ki ugyan a királyi tanácsból, az ügyeket fovÜora^Ts itt referálta, de alatta a kancellária mintájára szervezett hivatal alakult, amely ellátta a jövedelmek központi igazgatását, kezelését és as alá rendelt országos szervezet ellenőrzését. A Mátyás-féle államkormányzati reformok hatalmas lépést jelentettek előre a kormányzat legfőbb ágainak szakszerű szétválása, az államhatalom központosítása, rendi befolyástól mentesítése irányában, alapjait képezhették volna egy nemzeti központo sitott monarchiának, A fejlődés irányát azonban megzavarta 1490 után a főnemesi reakció felülkerekedése /bár a hivatali reformok életképességót és korszerűségét fényesen bizonyitja. hogy a kancellária még Ilyen körülmények közt is a Mátyás-szabta uton fejlődött tovább/, majd végképp elvágta az 1526-i katasztrófa. Mohács után az államkormányzat fejlődése nem haladhatott a néhány évtizeddel előbb megindult nemzeti központosítás irányában, de éppoly kevéssé volt lehetséges visszatérni a kormányzatnak már meghaladott középkori szintjére /amit a rendek akartak/, t.i. hogy az uralkodó mellett rendi színezetű királyi tanács intézze az államügyeket* A Habsburgok trónraemelése alapjaiban meghatározta a további fejlődést, amely "szükségszerűen a központosítás irányában haladt, de ez a központosítás idegen centrum alatt jött létre és immár nem pusztán a rendi erők korlátozását és háttérbe szorítását jelentette, ha&em jelentősen csorbította az ország önálló állami létét. illamjogilag ugyan 1526 után is önálló állam maradt Magyarország, de az uralkodó személyén keresztül egyre szorosabb kapcsolatba került más országokkal, az örökös tartományokkal /a kisebb egységekből integrálódott Alsó- és Jtelsőausztria, valamint Cséh-, Morvaország és Szilézia/. A Habsburgok uralmának súlypontja az utóbbiakra esett; I. Ferdinánd és utódai as államigazgatás terén már a XV. század .végétől, I. Miksa által részben francia-burgundi mintára - életbeléptetett reformokra támaszkodtak, ill. ezeket fejlesztették tovább az egységes, központositott államigazgatás irányában. Persze a "Gesas&tía©narehie** elmélete csak jóval később alakult ki, a XYI-XVTI. században a Habsburgok egyelőre főként arra törekedtek, hogy különböző fejlettségi fokon álló és közjogilag más-más helyzetű országaikban a legfőbb államügyeket: a birodalom általános kormányzatát, a külügyet, a pénzügyet és a hadügyet rendeljék központi, egységes irányitás alá. Ez ügyek intézésére szolgáltak azok a központi udvari hatóságok, amelyek részben