Levéltári szakmai továbbképző tanfolyam előadásai (1952)

4. Bakács István: Levéltári rendezések

Az előző előadásban megismerkedtünk a különböző irattári és levéltári rendszerekkel, vagyis azokkal a módszerekkel,amelyek segitségével az iratokat részben keletkezésük időpontjában azonnal, részben később, de még az iratképző szerv kezelésében akár a hivatali ügymenet, akár pedig a magánérdekek mindennapi szükségleteinek kielégithetése céljából hozzáférhetővé tették* A mai előadás pedig azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy az iratokat miként tudjuk a ma tudományos kutatásának és a népgazdaság igenjeinek figyelembevételével megfelelő rendszerbe csoportosítani. A bevezetőben azonban két alapelvet kell figyelembe vennünk. Az egyik az, hogy az iratanyag a legritkább esetben kerül a levéltár őrizetébe rendezett állapotban illetőleg eredeti rendjében. Rá kell mutatnunk arra, hogy nemcsak a hadioselekmények voltak azok, amelyek következtében egyes irattári és levéltári állagok rendje megbomlott, mert már korábban is az iratok meglehetősen rendezetlenül kerültek a levéltárak őrizetébe. Ez érthető is volt: az irattárosok a régi iratokkal, amelyekre a napi ügyvitelnél már nem volt szükség, nem sokat törődtek, az irattár legrosszabb helyén tárolták őket. A leeső hevedereket nem pótolták s az irattár esetleges költözködésénél ez iratanyag iratcsomóinak épségére ügyeltek a legkevésbbé s az esetleg széthullottak rendbeszedésére gondot nem fordítottak. De a magánlevétárak terén sem volt külömb a helyzet: A kisnemes családok 1848 után nem tudtak gondot fordítani levéltáraikra, az iratokat szekrényben, padláson összezsúfolva őrizték s a költözködéseknél a zsineggel összekötött, papirba csomagolt iratosomók bomlottak, széthulltak. Csak a nagybirtokos családok törődtek levéltáraikkal, de még ezekben is sajátos esetek adódtak. Igy a Festetics család keszthelyi levéltárában a XIX* századi birtokigazgatási és uradalmi ügyészi iratsorozatok bőrkötésben levő segédkönyv vekkel őriztettek. Az első világháború idején azután a soroza-