Levéltári szakmai továbbképző tanfolyam előadásai (1952)

4. Bakács István: Levéltári rendezések

tokát felbontották S az összes iratokat, még e két iratsorozatba nem tartozó gazdasági iratokat is, egyetlen időrendi sorozatba olvasztották össze s még az ügyiratokhoz tartozó mellékleteket is különválasztották s a megfelelő napi kelet alatt helyezték el. Ideális elképzelés, hogy az irattáraikat átadó szervek valamiképpen rendezve adják át levéltáraikat, áz nemosak ma lehetetlen, de ez volt a helyzet 1944 előtt is. A minisztériumi irattárakat legfeljebb csomójegyzék kiséretében vettük át s a osomójegyzékben azok az adatok szerepeltek, amelyek az iratfedőtáblákon voltak olvashatók s az iratcsomók belső rendjét nem volt lehetséges átvizsgálni. A magánlevéltárakat nem egyszer hosszú rábeszéléssel sikerült osak megszerezni s az Országos Levéltár kiküldöttje mindig iparkodott az iratokat minél hamarabb ládába rakva a vasútra irányitani. Ha a család szállította be levéltárát, akkor természetszerűleg nem követelhettük meg, hogy azt rendezve küldje be. Tehát a levéltárnokra mindenkor jelentős feladat várt, hogy az átvett iratokat a kutatás rendelkezésére tudja bocsátani s hozzáfűzhetjük: a rendelkezésre bocsátás nemcsak magát az iratok rendezését jelentette s jelenti ma is, hanem annak a tájéköztatónak elkészítését is, amelyet a kutató kap kezébe, hogy tájékozódhasson, mit hol kereshet s kutatási irányának megfelelő iratot talál-e a szóbanforgó állagban. A másik szempont pedig az, hogy az iratokat keletkezésükkor, vagy pedig később, de még az iratképző szerv kezelésében nem lajstromozták, iktatták maradéktalanul. Az ilyen nem iktatott, nem lajstromozott iratok is azonban valami egységben taroltattak s amikor szükség adódhatott rá, abbén a látszólag rendezetlen, vegyes anyagban is a korabeli irat- és levéltárosok el tudtak igazodni s meg tudták találni a szükségelt iratot. Igy pl. amikor a magyar kamarai levéltárban a XTIII. század második felében rendezték a XVII. század végén s a XVIII. század elején elkobzott uradalmak iratait, majd pedig később a feloszlatott szerzetesrendek iratanyagát, az "irregestrata" "miseellanea" "lyrabus" sorozatokba gyűjtötték azokat az iratokat,amelyek nem szolgáltak a lappangó királyi jogok felcl.ritéLok. 52-10.422/vsaé. szakmai továbbképzés.