Levéltári szakmai továbbképző tanfolyam előadásai (1952)

3. Varga Endre: Levéltári és irattári rendszerek

Ezzel a XVTII. században szétvált fejlődési vonalak ismét e~ gyesültek, az irattári rendszertől elszakadt külön levéltári rendszer megszűnt, hiszen a provenienoia-elv szerint a le-véltér az eredeti irattári rendszer fenntartója, a levéltári rendszer azonos a levéltáfl test irattári rendszerével. Mielőtt azonban ezen a vonalon az ujabb irattári rendszerek ismertetésére rátérnénk, a provenienoia-elv ujabb alakulásáról kell még néhány szót mondani. A provenienoia-elv és pedig a szigorúbb porosa- holland fogalmazásban, mint láttuk, a jeleni évszázadban általános tekintélyre jutott. Nem hagyható azonban figyelmen kivül, hogy vele szemben bizonyos ellentett tendenciák is mutatkoznak,- olyan törekvések, melyek az elv korábbi, francia értelmezése felé való visszatérésnek látszanak. E törekvéseknek főleg két iránya észlelhető, az egyik az élő irattárakban mind több helyen meghonosodó doszié (dossier) rendszernek, illetőleg legmodernebb formájának a tizedes rendszernek levéltári alkalmazásával (más irattári rendszerű anyagnak ilyen rendszerbe való átrendezésével) kísérletezik, tegyük mindját hozzá, nem sok sikerrel." A másik irány az anyagot létrehozó szervek ügyviteléhez simuló mesterségesen képzett irattári rendszereket akar a levéltárakban bevezetni, ha t.i. a beazállitott állag irattári rendszere a létrehozó szerv ügyvitelének nem felel meg eléggé." Ez az irány, mely " szabad proven-e ic* a-elv,. elnevezést kapott, ugy látszik az elsőnél erősebben tartja magát. Sajnos, a kérdés legújabb nemzetközi állasát, elsősorban a nagy Szovjetunió levéltárosainak iránytadó véleményét,, megfelelő szakirodalom hiányában nem ismerjük s igy a proveniencia-eir klasszikus és "szabad" fogalmazásának várható további sorsára sem tudunk következtetni. A Szovjetunió levéltárügyére vonatkozólag jelenleg rendelkezésre álló kevés forrás főleg a szervezéssel golalkozik. erre a kérdésre legfeljebb következtetéseket enged, de határozott választ nem tartalmaz, Ugy gondolom azonban, hogy ez a kérdés ma már nem is tul nagy jelentőségű, mert a legfontosabb fejlődési iránynak az látszik, amely a fenti problémát keresztüllépve, a levéltár s az irattár szempontjainak közelebbhozására azélő irattárak rendszereinek tökéletesítésére törekszik aminek eredményei a levéltáros által alakitandó megfelelőbb rendszerek kérdését eleve tárgytalanná teszik. Az irattári rendszerek javítására^ uniformizálására már a feudális-abszolutisztikus monarchia tett lépéseket,, Ide tar- tozik pl. nálunk II.József emiitett reformja. Hasonló lépés volt a polgári korszak kezdetén, az 1850-es évek abszolutizmusa által bevezetett osztrák eredetű alapszámrendszer, illetőleg az irattáriszám rendszer általános elterjesztése, A kutfős-tételes iratkezelési mód ugyan az abszolutizmus u án újraéledt, néhol az alapszémrendszerrel kombinálód/a, de végre is át kellett engednie a teret az utóbbinak s a kutfős vagy, sifc-a alap számrendszer ( a nagy ügyforgalmu hatóságoknál, természetesen ügyosztálytagolással kapcsolódva) a legutóbbi időkig a legelterjedtebb irattá: i rendszer maradt a magyar hivatalokban, amely nemcsak az említett kutfős-tételes L0K-52-9802-FB Varga: Levéltári szakm.tanf.