9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

I. Irattani ismeretek - 8. Modern iratkezelés és irattározás

ig, a hibák, hiányosságok kijavításáról nem gondoskodott, úgy az illetékes levéltár erről a kulturális tárcának tett jelentést. Az 1969. évi 27. tvr. és végrehajtási utasítása értelmében a szerv köteles volt az irattárban őrzött iratanyagát legalább ötévenként selejtezni. Előírta a két rendelkezés, hogy az irattárból iratokat más módon kiemelni, megsemmisítés, vagy elidegenítés céljából nem szabad. A szerv vezetője köteles volt a tervezett selejtezést 30 nappal korábban az illetékes levéltárnak bejelenteni a selejtezendő anyag tárgyának és évkörének megjelölésével. Ha a levéltár a bejelentett selejtezési szándék ellen nem emelt kifogást, úgy a szerv selejtezendő iratait selejtezésre előkészítette, és erről 2 példányban jegyzőkönyvet vett fel. A selejtezési eljárás során kiselejtezte azokat az irattári tételeket, melyek őrzési ideje az irattári terv szerint lejárt. Az idézett rendelkezések szerint az illetékes levéltár legalább 15 évi irattári őrizet után vette át a nem selejtezhető történeti értékű iratokat. Az irattári anyag átvétele ötévenként egy alkalommal történt és az átvétel időpontját az átadó szerv és az átvevő levéltár egyetértésben állapította meg. Az átadó szerv teljes és lezárt irattári tételekbe sorolt iratokat nyilvántartásukkal együtt, rendezetten, raktári jegyzék kíséretében biztonságos tároló eszközökben (dobozolva), saját költségén kellett, hogy átadja a levéltárnak. A tanácsi iratkezelés szabályozása Mint korábbi fejezetekben láttuk, az 1950-től működő tanácsoknál kezdetben közigazgatási rendszámos, 1952-1956 között csoportszámos iratkezelés folyt, 1956-ban, 1957. január 1-jei hatállyal alszámos iktatást vezettek be, és a végrehajtó bizottságokat ügyiratkezelési szabályzatok összeállítására szólították fel. Mivel a rendelkezést nem hajtották végre, hanem központi mintaszabályzat alapján dolgoztak, 1963-ban központi iratkezelési szabályzat készült. Az 1/1960. KE sz. utasítás a selejtezéssel kapcsolatban intézkedett. A levéltári anyag védelméről szóló 1969. évi 27. tvr., illetve a harmadik tanácstörvény hatályba lépése szükségessé tette a tanácsi ügyiratkezelés újbóli szabályozását. A tanácsszervek iratkezelését egységesen a Minisztertanács elnöke a Minisztertanács Tanácsi Hivatala útján szabályozta, amely a 8/1973. (TK 51.) MT TH sz. utasításban öltött testet. Az iratkezelési munkához segítséget adó „Tanácsi iratkezelők kézikönyve" nemcsak a jogszabály értelmezésére szorítkozott, hanem az iratkezelés presztízsét is igyekezett visszaállítani azáltal, hogy ebben a munkában is egy korszerűbb szemlélet kialakítását sugallta.