9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

I. Irattani ismeretek - 2. Az irat és az irattan

nek és történeti forrásértékének vizsgálatára is. Ennek érdekében többnyire a következő szempontok szerint vizsgáljuk az egyes iratokat: 1. formai, külső ismertető jegyeik szerint, 2. belső, szerkezeti elemeik szerint, 3. tartalmi ismérveik szerint, 4. fejlődéstörténeti szempontok szerint, 5. az iratképzők jellege szerint, 6. az iratképzők egymáshoz való viszonya szerint, 7. az iratoknak a keletkezésük, az ügyvitelben elfoglalt helyük szerint, 8. az iratoknak az ügyvitelben betöltött funkciója szerint, 9. ügyviteli, történeti értékük szerint. Az irattannak azt a részét, amely a formai, külső ismertetőjegyek és a belső, szerkezeti elemek szerinti vizsgálattal foglalkozik együttesen analitikus irattannak is szokták nevezni. Az iratoknak ezek az elemei az idők folyamán nagy változáson mentek át és sokszor már ezekből következtetni lehet az irat korára, keletkeztetőjére, esetleg olyan adatokra is, amelyek magából az iratból nem derülnek ki. (ad 1.) A külső ismertetőjegyek közül a legszembetűnőbb az irat formája és terjedelme. Az iratok egységes formájának kialakulása összefüggött a papír elterjedésével, a papírmalmok által használt sziták egységes mérete következtében. A 16—17. században kialakult az ívforma, illetve az ív kettóhajtásával a fólio-alak, amely így két lapból állt. Az iratokat akkor is egész ívre írták, ha a második lap üresen maradt, e lapot „tiszteletadás okából" nem vágták le. Ha az ívet nem egyszer, hanem kétszer hajtották össze, létrejött a negyedrét, vagy levél forma. A 18-19. században a papírgyártó eszközök átalakulása folytán megnagyobbodtak a papírformák. A papír nagyságát illetően meglehetősen nagy tarkaság alakult ki országok szerint is. Az írógép megjelenésével, a múlt század végétől indult meg az az egységesítést célzó folyamat, ami a mai irodai papírszabványokhoz vezetett: általánossá vált, nemzetközileg is (kivéve az angolszász országokat) az A/4 = 210x297 mm, illetve az A/5 = 148x210 mm-es nagyság. Ez számos előnnyel járt, mivel megkönnyítette a posta munkáját, a postagépek használatát, de az irattáros munkáját is. Napjainkban viszont ismét az eltérő papírméretek előtérbe nyomulásának a tanúi lehetünk: gondoljunk a számítógépek által kinyomtatott, az említett méretektől eltérő papírnagyságokra, az ezeknek megfelelő formájú borítékokra.