9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

II. Kormányzattörténet - 4. Magyarország államszervezete az 1848-as forradalomtól a második világháborúig

- Az országgyűlés feloszlatása esetén az új választásokat úgy kellett kiírnia, hogy az országgyűlés 3 hónapon belül összeülhessen. - Külországokkal szerződéseket csak az Országgyűlés felhatalmazásával köthetett. - Nem üzenhetett hadat, nem köthetett békét az országgyűlés előzetes jóváhagyása nélkül. - Nem adományozhatott nemességet, nem gyakorolhatta a főkegyúri jogot. - Alkotmányszegés esetén felelősségre vonható. A kormányzó jogkörét már 1920-tól fokozatosan kezdték kiterjeszteni. Bizonyos korlátok között lehetőséget kapott az országgyűlés elnapolására, később a vétójog gyakorlására két ízben adtak neki lehetőséget és hatálytalanították a felelősségrevonásról szóló rendelkezést. Nemzetvezető 1944 októberében Szálasi Ferenc, mint a kormány elnöke az országgyűlés látszatszavazása alapján felvette a nemzetvezető címet. Az 1944. évi X. tc. a nemzetvezető jogkörébe utalta a kormányzói jogkört és a miniszterelnöki tisztet is elláthatta. Ez alkotmányellenes volt, mert a magyar törvények nem ismerték el az államfői és kormányfői tisztségnek egy személy kezében való egyesítését. A minisztérium megmaradt még a dualizmus korában (illetve 1848-ban) kialakult szervezetében. A minisztereket a miniszterelnök előterjesztésére a kormányzó nevezte ki. A világháborús évek tárca nélküli miniszterei közül csupán a népjóléti miniszter állása maradt femi. 1920-ban kisgazda és nemzetiségi tárca nélküli miniszter is működött. 1938-ban felvidéki, 1940-ben közellátásügyi, 1942-ben nemzetvédelmi propaganda és még egy tárca nélküli minisztert neveztek ki. Az állam pénzügyi politikáját az országgyűlés mellett továbbra is a Legfőbb Állami számvevőszék látta el, amely nem függött a kormánytól. A helyi közigazgatás a dualizmus korában kialakult törvényhatóságokra és községekre épült. Lényeges változás volt a korábbi helyzettel szemben, hogy az állam a minisztériumtól függő szakigazgatási szerveinek számát egyre szaporította és így egyre szűkítette a helyi önkormányzatokjogkörét, mint azt a korábbiakban láttuk. A közigazgatás rendezéséről szóló 1929. évi XXX. tc. szerint az elvi jelentőségű kérdésekben a döntést a megyéknél a testületi szervek (elsősorban a törvényhatósági bizottság [közgyűlés], illetve az ezzel a törvénnyel felállított, kisebb létszámú kisgyűlés) hozták, míg a végrehajtás, az ügyek konkrét intézése az egyedi szervek feladata volt. Fennmaradt a közigazgatási bizottság, bár erősen korlátozott hatáskörrel (felügyelet, ellenőrzés, javaslattétel, a