9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

II. Kormányzattörténet - 4. Magyarország államszervezete az 1848-as forradalomtól a második világháborúig

A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság államszervezete Szólni kell röviden az 1918-1919-ben működő államszervezetről is. A vesztes első világháború, mint ismeretes az Osztrák-Magyar Monarchia széteséséhez vezetett. 1918. október 23-án lemondott a magyar kormány, és az ország vezető pártjai (Szociáldemokrata, Polgári Radikális és a Károlyi párt) megalakították a Nemzeti Tanácsot. A Nemzeti Tanács IV. Károly lemondó nyilatkozata után deklarálta Magyarország államformáját a népköztársaságot. A testület a politikai hatalom operatív gyakorlását a népkormányra ruházta, magának csupán a felügyeleti funkciót tartotta meg. A Tanács november közepéig ennek ellenére naponta ülésezett, majd november 16-án a Nagy Nemzeti Tanács vette át a szerepét. A korszak első dokumentuma a Nagy Nemzeti Tanács által kiadott Néphatározat volt, az új alkotmány megfogalmazását a sürgősen összehívandó nemzetgyűlésre bízta. Az alkotmányozó gyűlés döntéséig az állami főhatalmat a Károlyi Mihály vezetése alatt álló kormányra ruházta, a királyság intézményét felszámolta, deklarálta az ország függetlenségét, államformáját népköztársaságban határozta meg. A Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága 1919. január 11-én határozatot hozott arról, hogy Károlyi Mihályt ideiglenesen államfői hatáskörrel ruházza fel azzal, hogy a külpolitika irányítását és vezetését továbbra is lássa el. Károlyi Mihály ideiglenes köztársasági elnökké választását követően az új Kormányt, amelynek ideiglenes elnöke dr. Berinkey Dénes igazságügyi miniszter lett, akit a köztársasági elnök nevezett ki. A Népkormány lényegében érintetlenül hagyta a megyék és járások politikai hatóságának addigi rendszerét, a főispánok és főszolgabírák joghatóságát. A forradalmi tömegek azonban ezzel párhuzamosan létrehozták saját forradalmi szerveiket: a nemzeti tanácsokat, a munkás-, katona- és földművestanácsokat, a korábbi törvényhatósági bizottságok illetve képviselőtestületek helyett néptanácsokat szerveztek. Az új hatalom nagy igazságszolgáltatási reformot nem akart végrehajtani, intézkedései lényegesen csak a speciális bírói szervezetet érintették. Az 1918. évi III. néptörvény átszervezte az esküdtbíráskodást, amely minden büntető ügyben ítélkezhetett, ennek szervezete sem maradt azonos a korábbiéval: a bírói tanács három tagból, az esküdtszék 12 tagból állt. Az 1918. évi IX. néptörvény szervezte meg a munkaügyi bíróságokat. Ezek háromtagú tanácsban működtek, egy szakbíró mellett két ülnökkel; akik közül az egyiket a munkaadók egyesülete, a másikat pedig a szakszervezetek jelöltek.