7. Levéltárkezelői ismeretek. Oktatási segédanyag a tanfolyami hallgatók részére. Összeáll. Dóka Klára. Bp. 2001. MOL 223 p.

3. Államszervezet a második világháborútól a rendszerváltásig

dése tette szükségessé. A Nemzeti Bizottságok már az 1944. évi választások után kezdték elveszteni jelentőségüket. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány mára január 4-én kiadott 14/1945. ME számú rendeletben arra szólította fel a lakosságot és a nemzeti bizottságokat, hogy mindenütt a korábban működött közigazgatási szerveket alakítsák újra, és hogy ők maguk a továbbiakban ne foglalkozzanak a közigazgatás feladatkörébe tartozó kérdésekkel. A nemzeti bizottságok tehát egyre inkább a helyi közösségek politikai vitafórumaivá váltak, amelyek azért jelentős politikai befolyást gyakoroltak a közigazgatási szervek működésére. A következő hónapokban mindenesetre kiépítették járási és megyei szintű szerveiket, majd megalakult az Országos Nemzeti Bizottság is. A helyi élet irányítását ténylegesen 1945-től 1950-ig, a tanácsrendszer kiépüléséig, a nevükben és területi tagozódásukban is lényegében változatlan önkormányzatok látták el. A formai demokratizálás megnyilvánulása volt, hogy a „vármegye" helyébe a megye lépett, a gyűlölt „főszolgabíróból" pedig járási főjegyző lett. Községi önkormányzati választásokra az 1945. tavaszi budapesti választásokon kívül 1950-ig nem került sor. A testületi szervek továbbra is a megyei és városi törvényhatósági bizottságok és a községi képviselőtestületek voltak, de tagjaik között igen kevés volt a földesúr, a tőkés, a klérus képviselője, és megszűnt a hírhedten antidemokratikus virilizmus is. A vezető tisztviselők, az új kormány által kinevezett főispánok, a választott alispánok, polgármesterek, főjegyzők és községi jegyzők már egy demokratizálódó apparátus munkáját irányították, de munkájukban az új nemzeti bizottságok, mint politikai tanácsadó szervek, bizonyos beleszólási joggal rendelkeztek. Az önkormányzatok munkájával párhuzamosan, de igen öntevékenyen, hatékonyan működő különleges funkciójú néphatalmi szervek voltak a földigénylő bizottságok. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az 1945. március 15-én hozott 600/1945. ME sz. rendeletével megszüntette a nagybirtokrendszert. A minden faluban és városban megalakult bizottságok feladata volt az elkobzott és szétosztandó birtokok összeírása, a földigénylők számának és jogosultságának megállapítása és a rendelkezésre álló földterület elosztása. Két-három évig - a földreform lezárásáig - tartó működésük eredményeként alapvetően megváltozott a falvak tulajdonosi struktúrája és szociális arculata. Az egyenlőtlen helyzetben levő községek földreformjának összehangolása a vármegyei földbirtokrendező tanácsok, az országos elvi irányítás pedig az Országos Földbirtokrendező Tanács feladata volt.