6. Iratkezelő és irattáros ismeretek. Jegyzet a középfokú irattáros tanfolyamok résztvevői és oktatói számára. Szerk. Dóka Klára. 2. bőv. kiad. Bp. 2000. MOL 279 p.

I. Igazgatási ismeretek - 2. Államigazgatási ismeretek

lesztés irányát, biztosítja annak személyi és anyagi feltételeit; védi és biztosítja az állami és társadalmi rendet, az állampolgárok jogait stb. A Minisztertanács működésének legfontosabb szervezeti formája továbbra is az ebben az időszakban általában kéthetenként tartott ülés volt, amelyen többségi szavazás útján hozta határozatait. A Minisztertanácsnak tagja volt a Minisztertanács elnöke és (négy-hat) elnökhelyettese, valamint az államminiszterek és a minisztériumokat vezető miniszterek. Továbbá tagja volt 1953-tól az Országos Tervhivatal elnöke, 1961 és 1970 között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, 1984-től a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. Az Alkotmány lehetőséget biztosított államminiszterek kinevezésére, illetve megválasztására is, e tisztségek betöltésére azonban rendszerint csak politikailag kiélezett helyzetekben, időszakokban került sor: 1949-1952 között, 1956-ban és utána 1957-1965 között, illetve 1987-1990-ben. A Minisztertanács működését meglehetősen nagy méretű — jogállása szerint országos hatáskörű szerként funkcionáló — hivatali apparátus segítette. Kezdetben ezt a feladatot teljes egészében a Minisztertanács Titkársága látta el, amely 1990-ig fennállt. E szervezeten belül, illetve a Népművelési Minisztériumban már az 1950-es években is önálló osztályok foglalkoztak a tájékoztatáspolitika és sajtórendészet ügyeivel, amelyek Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnevezéssel 1956 decemberében szerveződtek önálló országos hatáskörű szervvé. Néhány évvel később a tanácsok feletti kormányzati felügyelet ellátásával kapcsolatos teendők végzésére a Titkárság Jogi Osztályából Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya elnevezéssel 1962-ben hoztak létre ugyancsak országos hatáskörű szervet. (Elnevezése 1970-től: Minisztertanács Tanácsi Hivatala lett.) Az Alkotmány szerint a Minisztertanács meghatározott feladatok ellátására kormánybizottságokat alakíthatott. Fő feladatuk az államigazgatás egyes területeinek koordinációja, a kormány munkájának döntéselőkészítés, véleményezés útján való segítése volt. Többségük — például az Egészségügyi Tudományos Tanács, az Országos Ösztöndíj Tanács, az Állami Rádió- és Televízió Bizottság stb. — nem a kormány átruházott hatáskörében járt el, határozatai csupán a bizottságok tagjait kötelezték. Ilyen típusú szervek korábban is működtek, illetve más, polgári demokratikus berendezkedésű országokban is léteznek. A kormánybizottságok egy kisebb csoportja ugyanakkor a Minisztertanács nevében járt el, az állami szervekre nézve kötelező határozatokat hozott.