6. Iratkezelő és irattáros ismeretek. Jegyzet a középfokú irattáros tanfolyamok résztvevői és oktatói számára. Szerk. Dóka Klára. 2. bőv. kiad. Bp. 2000. MOL 279 p.

I. Igazgatási ismeretek - 2. Államigazgatási ismeretek

2. ÁLLAMIGAZGATÁSI ISMERETEK Az államigazgatás szervezete a közelmúltban Az egyre gyarapodó irattárakban a folyamatosan keletkező iratok mellett az elmúlt évtizedekben létrejött dokumentumokat is őrzik. Ezek kezelése, tárolása, selejtezése ugyanúgy hozzátartozik az irattáros munkájához, mint a többi feladat. A főbb iratképzők jellegének, hierarchiájának vizsgálatához így át kellett tekinteni a közelmúlt és jelen államszervezetét. Állami szervek a politikai rendszerben A párt közhatalmi funkciói 1949 és 1989 között e szervezetet alapjaiban az 1949. augusztus 20-án kihirdetett, majd 1972-ben módosított alkotmány határozta meg, mely deklarálta, hogy „Magyarország: népköztársaság. A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama", amelyben minden hatalom a dolgozó népé, amely a maga hatalmát választott és a népnek felelős küldöttek útján gyakorolja — részben a helyi és területi tanácsokban, részben pedig az Országgyűlésben. Az Alkotmány eredeti szövege a pártra vonatkozó kitételt nem tartalmazott, hiszen ekkor még (igaz, már csak néhány hónapig) ténylegesen is többpártrendszer volt Magyarországon. Csak az 1972. évi módosítás (1972: I. tv.) iktatta be az Alkotmány szövegébe az alábbi homályos mondatot: „3. § A munkásosztály marxista-leninista pártja a társadalom vezető ereje." Feltétlenül utalni kell itt arra, hogy a „párt" szó a latin pars - rész szóból ered. Eleve magában hordozza tehát annak kifejezését, hogy egy-egy párt csupán a társadalom egy részének, egy-egy rétegének érdekeit képviselheti. A Lenin által továbbfejlesztett marxizmus ezzel szemben azt vállalja, hogy a „dolgozó osztályoknak a marxista-leninista pártban koncentrálódó elitje" —- noha bevallottan szintén csak egy részt képvisel a társadalomból — az egész társadalom tekintetében bárki másnál helyesebben ítéli meg a fejlődés törvényszerűségeit és az igazságos berendezkedés kritériumait, ezért elképzeléseit akár erőszakkal is (pl. a proletárdiktatúra eszközével) jogában áll megvalósítani. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha más párt nem fejthet ki érdemi tevékenységet.