6. Iratkezelő és irattáros ismeretek. Jegyzet a középfokú irattáros tanfolyamok résztvevői és oktatói számára. Szerk. Dóka Klára. 2. bőv. kiad. Bp. 2000. MOL 279 p.

I. Igazgatási ismeretek - 2. Államigazgatási ismeretek

Az államhatalom felsőbb szervei (a törvényhozás szervei) Az Alkotmány szövege szerint ebben az időszakban is az Országgyűlés hatáskörébe tartozott a népszuverenitásból eredő összes jogok gyakorlása, a kormányzás irányának és szervezetének meghatározása, az állami költségvetés és a népgazdasági terv megállapítása, döntés a hadüzenet és a béke kérdésében, közkegyelem gyakorlása stb. Valójában az Országgyűléstől már 1945-1949 között elvonták hatáskörének egy részét (az Országgyűlés Politikai Bizottságának működése, a kormány rendeletalkotási jogának kiterjesztése stb.), s ezt a folyamatot az egypártrendszer bevezetése szinte ad abszurdum vitte. Az Országgyűlés afféle reprezentációs testületté, spanyolfallá változott, amelynek egyetlen célja a pártirányítás legitimálása. Évente általában két rövid ülésszakot tartott (a 40 év alatt évente átlagosan 8,5 napot ülésezett), amatőr képviselőkből állt (ebben az időszakban 352 tagú volt az egykamarás parlament), akiknek többsége a törvényhozás munkájára vagy a kormányzati munka kontrollálására nem volt felkészülve, így gyakorlatilag elvesztette jogalkotó funkcióját: míg 1900 és 1949 között évente átlagosan 50 törvényt alkottak, addig 1950 és 1989 között évente csupán négyet. Az interpelláció — a kormányzati munka ellenőrzésének egyik hatékony eszköze — is elsorvadt, 1949 és 1956 között egyetlen egy sem hangzott el. 1949-ben a köztársasági elnöki tisztség és az Országgyűlés Politikai Bizottsága egyidejű megszüntetése mellett — szovjet mintára — kollektív államfői intézményt hoztak létre a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnevezéssel. Az Elnöki Tanácsnak az Alkotmány szerint kettős funkciója volt. Egyrészt saját hatáskörében államfői feladatokat látott el (a választások kiírása, az Országgyűlés összehívása, széles körű kinevezési jogkör, rendjelek és címek alapítása, illetve adományozása, egyedi kegyelmezési jog gyakorlása, alkotmányos felügyelet gyakorlása a tanácsok felett stb.) Másrészt szinte korlátlanul helyettesíthette az Országgyűlést. Az Alkotmány módosítását kivéve helyettesítési jogköre mindeme kiterjedt. Jellemző, hogy az évi négy törvénnyel szemben az Elnöki Tanács évente 30-60 törvényerejű rendeletet alkotott. Különösen a kormány összetételének meghatározásában, új minisztériumok létrehozásában, illetve mások megszüntetésében volt széles hatásköre, holott ennek szabályozását eredetileg az Alkotmány tartalmazta. így tehát az Elnöki Tanács a hatalom koncentrációját segítette elő, mivel a pártvezetés döntéseit gyorsan, minden formalitás nélkül legalizálta törvényerejű rendeletek formájában. Az Elnöki Tanácsnak 17 tagja, továbbá elnöke, két helyettes