4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.
III. Levéltári ismeretek - 6. A levéltári rendezés
levéltárak anyagát is, az egyes családtagok fondjainak szétszedésével, családonként egyetlen időrendi sorozatba rendezték át. A levéltárelmélet fejlődése, a szemlélet változása lassan oda vezetett, hogy kezdték felismerni a károkat, amelyeket a pertinencia elvének kíméletlen alkalmazása okozott. A levéltári anyag ugyanis nem egyszerűen történeti tényekre vonatkozó adatokat tartalmaz, mint azt a pozitivizmus hívei vélték, hanem egyes szerveknek vagy személyeknek e történeti tényekkel kapcsolatos intézkedéseit. Az egyes iratok éppen ezért nem szakíthatok ki abból az együttesből, amelyben létrejöttek, különben nem érthetők meg azok az összefüggések, amelyek tartalmukat befolyásolták. A levéltári rendező, rendszerező munkának tehát nem az egyes iratokat kell alapul vennie, hanem azokat a szerves irategyütteseket, amelyek részeit a közös eredet fűzi egybe, vagyis a szerves fondokat. A proveniencia elvének érvényre jutása az egyes levéltárakban különböző időpontokban történt. Általános érvényűvé csak azután vált, hogy az 1910. évi nemzetközi levéltáros-kongresszus azt követően elvként elfogadta. Magyarországon Tagányi Károly, az Országos Levéltár tudós levéltárosa, már a millennium idején fejlődéstörténeti szemlélettel közeledett a levéltári anyaghoz. Csánki Dezső 1912-ben, amikor az Országos Levéltár vezetését átvette, a proveniencia elvének alkalmazását hivatalos programmá tette. A proveniencia elve ma a levéltári munka általános irányelve. Ez az elv mai felfogásunk szerint azt jelenti, hogy egy szerv vagy személy irathagyatéka szerves fondot alkot, amelyet a levéltárban más fondoktól elkülönítve kell kezelni. A proveniencia és a pertinencia mai felfogásunk szerint nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő elvek. Elsődlegesen a proveniencia elvét alkalmazzuk, egy szerves fondon belül azonban az iratoknak pertinenciájuk szerinti csoportosítását is megvalósíthatjuk. Rendszerezési alapok A rendszerezési elveknek a fondok elméleti kialakításánál van döntő szerepük, a rendszerezési vagy tagolási alap pedig az a tényező, amelynek figyelembevételével a levéltárak a rendszerezés gyakorlati munkáját elvégzik, azaz megállapítják az iratanyag tagolódását. A legfontosabb rendszerezési alapok a következők:
