4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

II. Kormányzattörténet - 2. Az 1526-1848 közötti feudális állam

A községi igazgatás élén a bíró állott, akit eleinte a földesúr vagy gazdatisztje nevezett ki vagy bízott meg, később a község lakossága a földesúr jelöltjei közül választott. A háborús idők alatti terhes tisztje miatt annak elvállalását sok helyen kötelezővé tették, a családfők a tiszt ellátásában évről évre változtak („sorra jár, mint a falusi bíróság'*). A XVIII. században a bírói tiszt már nem volt olyan kényszerű teher, s azt a falu módosabb, tekintélyesebb családfői látták el. A bíró volt a községi közigazgatás feje. Fizetést nem kapott, de hivatalviselése alatt mentes volt a földesúri szolgáltatások alól, s részesedés illette a kivetett bírságokból. Az írásbeli tennivalókat a XVIII. század közepéig még legtöbbször a pap vagy a tanító látta el. A XVIII. századtól országossá válik a községi nótáriusok (jegyzők) alkalmazása. A nagyobb községek külön jegyzőt alkalmaztak, kisebb községek többen együtt fogadtak fel jegyzőt. Voltak nemesi községek is, amelyekben kisbirtokos nemesek laktak. Ezek nagyobb önkormányzattal rendelkeztek. A nemesi község élén rendszerint a hadnagy állott. A községi közigazgatást az egész országra kiterjedően először Mária Terézia úrbéri pátense (1767) szabályozta. A községi közigazgatásban a XIX. századi reformországgyűlések hoztak jelentősebb változásokat. A törvények szerint a községek bírájukat a földesúr által kijelölt három alkalmas községbeli lakos közül, az esküdteket és kisbirákat pedig a földesúr kijelölése nélkül, tehát szabadon választják egy évi időtartamra. Ahol a régi gyakorlat szerint a helybeli összes lakosok választják elöljáróikat, ott ez a választási mód továbbra is fennmarad, másutt a község határában házzal vagy fekvőséggel rendelkező lakosok választhatják elöljáróikat. Közbirtokos földesuraságú községeknél, ha a közbirtokosok három nap alatt nem tudnak a kijelölendők iránt megegyezni, a szolgabíró jelöl ki három személyt. A törvény rendelkezett a jegyző választásról is, akit eddig a községek fogadtak fel, akár teljesen szabadon, akár a földesúr jóváhagyásával. Részletes szabályozást tartalmazott a törvény a jobbágyközségek háztartásának viteléről. Szabályozta a községi haszonvételek hasznosítását, a közadó kivetését a jobbágyok között, erre a földesúrnak felügyeleti joga volt. Ha a község közjövedelmei oly csekélyek, hogy a közszükségletek fedezésére igénybe kell venni az adófizetők hozzájárulását, a községek költségvetést (jegyzéket) kötelesek készíteni, és azt a földesúr hagyta jóvá. A községek évenként számadást is készítenek, amit szintén a földesúr elé terjesztenek. A községek számadással tartoznak a községben levő árvák vagyonáról is.

Next

/
Thumbnails
Contents