4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

II. Kormányzattörténet - 2. Az 1526-1848 közötti feudális állam

vonatkozású ügyeket a városokon belül a feudális kor végéig intézték. A mai országterületen Győr, Sopron, Pécs, Székesfehérvár, Komárom, Pest, Buda, Esztergom, Debrecen, Szeged tartozott a szabad királyi városok közé. A városok másik csoportját a mezővárosok képezték. Ezek általában egyházi (pl. Mohács, Várad, Zirc, Vác, Nyitra, Veszprém, Szombathely stb.), vagy világi (Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös, Nyíregyháza, Pápa stb.) földesúri hatalom alatt állottak. Földesúr lehetett a korona, illetőleg a kincstár is, mivel a törököktől való felszabadulás után néhány város közvetlenül kamarai igazgatás alá került, s nem kapott szabad királyi városi rangot (pl. Miskolc, Mezőkövesd, Diósgyőr stb.). A kamarai igazgatás alatt álló városok közül többen csakhamar visszakerültek a régi földesurak hatósága alá (pl. Eger), vagy a király engedte át magánföldesuraknak (pl. Szentendrét). A királyi (kamarai) mezővárosok rendelkeztek a legtöbb önállósággal, valamint azok a mezővárosok, melyek olyan királyi privilégiumleveleket kaptak, hogy saját tisztviselőiket maguk választhassák. A privilégium gyakran vásártartási és királyi adókedvezményekre is kiterjedt. A mezővárosi privilégiumok azonban addig nem terjedtek, hogy a földesúri hatalmat megszüntessék. A privilégiummal rendelkező, tehát az ún. privilegizált mezőváros mellett ismerték még a feudális korban a nem privilegizált, kontraktuális mezővárosokat is. Előbbiek királyi vagy a király által megerősített földesúri privilégiumokkal rendelkeztek; utóbbiak csupán abban különböztek az egyszerű jobbágyközségektől, hogy a földesúrral kötött szerződésben vagy a földesúr engedélyével szolgáltatásaikat kollektíve teljesíthették, és általuk választott tisztviselőikkel intézhették a nekik átengedett ügyeket. Egyébként a városok és a földesúr között kötött szerződések, urbáriumok biztosították a városok szabadságát, ezeknek tartalma a városok fejlettségének, gazdasági viszonyainak megfelelően változott. Általában minden mezőváros gyakorolta a saját bíró- és tisztviselőválasztás jogát - gyakran a földesúr jelölése alapján s a magisztrátus - az úriszéknek fenntartott ügyek kivételével - bíráskodott a mezőváros polgárai felett, (néhány mezővárosnak királyi kiváltság alapján pallosjoga is volt) intézte a közigazgatást, vetette ki és szedte be a polgároktól az adókat és egyéb földesúri szolgáltatásokat. Ezeket a legtöbb mezővárosban a földesúr a város összességére vetette ki, az adózóktól nem közvetlenül szedte be, azt a városi hatóság végezte.