4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

II. Kormányzattörténet - 2. Az 1526-1848 közötti feudális állam

ban állította fel a hadügyi igazgatás központi szerveként az udvari hadi tanácsot (Hofkriegsrat). A nem nagy létszámú testület (eleinte öt, később hét tábornoki rangú tanácsosa volt) hadi tapasztalatokban gazdag hadvezér elnöklete alatt (egy időben Savoyai Jenő herceg) működött. A hadviselés pénzügyi vonatkozásai tették szükségessé, hogy a hadi tanácsban az udvari kamarának egy tanácsosa is állandóan jelen legyen. A megyei szervezet Habsburg-Magyarország vidéki igazgatási szervei nagyjából a Mohács előtti időkben kialakult keretek között és módon működtek tovább. Szerepük azonban a háborús viszonyok közepette s a rendiség súlyának növekedésével jelentősebbé vált. A megyei hatóság legfőbb szerve a közgyűlés volt, amely a megye elvi irányítását végezte. A közgyűlés látta el a megye országgyűlési követeit utasításokkal (instrukciókkal). Ezekben az instrukciókban jutott kifejezésre legvilágosabban a Habsburgok elnyomó, központosító törekvéseivel szemben a magyar rendek függetlenségi akarata. Az általánosságban mozgó törvények rendelkezéseinek a helyi viszonyokhoz alkalmazását szolgálták az ugyancsak a közgyűlés által alkotott jogszabályok (statútumok). A megye élén a király által kinevezett főispán állt, lényegében a korábban kialakult jogkörrel. Ebben a korszakban elsősorban főúri, nagybirtokos családok kaptak örökös főispánságot. Az önkormányzat első tisztviselője a továbbiakban is az alispán volt, a járások élén pedig a szolgabírók álltak. Megerősödött a megyén kívüli kiváltságos nép lakta területek önállósága. Mindenek előtt a már említett székelyek, az erdélyi szászok és a szepesi szászok földje. A tatárjárás után az alföldre érkezett kunok és jászok alkották a jászkun kerületet, melynek élén a főkapitány állt. A török időkben elpusztult tiszántúli falvak földönfutó lakosainak, a Bocskai István által letelepített, katonáskodó hajdúk-mk a fejedelem önkormányzatot biztosított. Településeik közül csupán a városoknak volt teljes önállósága. Az önkormányzattal rendelkező városok összessége alkotta a hajdúság egyetemét (universitas), amelynek élén a király által kinevezett főkapitány állott.