4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

II. Kormányzattörténet - 2. Az 1526-1848 közötti feudális állam

A hegyeken átmenő forgalom akadályai és a szinte szakadatlanul folyó háborúk nehézkessé, néha lehetetlenné tették az ország keleti részeinek Pozsonyból való igazgatását. Ezért még I. Ferdinánd Eperjesen, majd Kassán külön igazgatóságot állított fel, amelyből a szepesi kamara fejlődött ki, a pozsonyiéhoz hasonló hatáskörrel, s a tiszáninneni és -túli megyékre kiterjedő illetékességgel. A szepesi kamara ío feladata az illetékességi körébe tartozó bányák jövedelmének fokozása volt. De gondoskodnia kellett a végvárakról is (azok ellátásáról, felújításáról, sőt új várak építéséről). A Habsburg-birodalom központi szervei A magyar ügyek menetére leginkább befolyással levő bécsi központi kormányszervek voltak az udvari tanács, a titkos tanács, az udvari kancellária, az udvari kamara és az udvari haditanács. Az összefüggések megértése végett ezekkel a szervekkel is foglalkoznunk kell. Az udvari tanács már a XV. századtól, a titkos tanács pedig a XVI. század elejétől a birodalom fejének tanácsadó testülete volt. Mivel nélkülük nem döntött fontosabb birodalmi ügyekben, ezek a birodalom legfontosabb irányító szerveivé váltak. Az udvari kancellária eredetileg az uralkodó központi irodája volt (Bécsben), ahol az iratokat fogalmazták, tisztázták, pecsételték. A XVI. században az ügyek döntésre előkészítésében legfontosabb szervvé vált. Hatásköréhez tartozott a külügyeken kívül a dinasztia minden ügyének intézése. A XVI. századtól a magyar kancelláriai expedíció is az udvari kancellária keretében működött. Ferdinánd magyar titkárával adatta ki azokat az iratokat, amelyeket sürgősségük miatt nem akartak leküldeni Pozsonyba, hogy ott - a törvényes előírásoknak megfelelően - a magyar királyi kancelláriától kerüljenek ki. Az I. Ferdinánd által felállított udvari kamara (Hofkammer) a birodalom legfőbb pénzügyi hatósága volt, amely a különböző országokból és tartományokból befolyó jövedelmeket tartotta számon. Az udvari kamara élén is elnök állt. Az ügyeket egy-egy kamarai tanácsos adta elő. Testületileg vitatták meg a kérdéseket. Az ügyek szaprodtával nőtt a tanácsosok száma is; már nem minden ügy megvitatására jutott idő, számtalan kérdésben az uralkodó egyszerűen a kérdés szakértőjének számító tanácsos véleménye alapján döntött. A kamara befolyása Mohács után a hadianyag beszerzése, a végvárak karbantartása, a hadviselés, a hadseregszervezés ügyeinek intézésében is érvényesült. I. Ferdinánd 1556-