4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

II. Kormányzattörténet - 2. Az 1526-1848 közötti feudális állam

A magyar kancellária önálló testületté fejlődése a Habsburgok uralomra jutásával megszakadt. A Habsburgoknak nem volt szükségük önálló magyar kancelláriára, s a fokancellári (kancellári) állás, melyet a mindenkori esztergomi érsek, illetve valamelyik püspök töltött be, csak puszta cím maradt. A kancellária ügyvitele így a Bécsben működő királyi titkárokra maradt, akik az okleveleket megfogalmazták, ők azonban a kancellária vezetőinek távollétében közvetlenül kaptak utasítást vagy az uralkodótól, vagy pedig az udvari kancellária vezetőjétől. Mivel a király gyakran mellőzte a magyar kancellária közreműködését, a rendek ismételten tiltakoztak az ellen, hogy az udvari és a Magyarországon működő hatóságok a magyar kancellária iratait semmibe vegyék. Habsburg-Magyarország legjelentősebb kormányszerve a magyar kamara volt, amelyet I. Ferdinánd 1528-ban Budán szervezett meg. Amint láttuk, a magyar tanács akadozva működött, a magyar kancellária pedig puszta közvetítő szervvé vált az uralkodó és a magyar hatóságok között. A magyar kamara volt az egyetlen és amellett modernül szervezett kormányhatóság, amely századokon át rendszeresen és megszakítás nélkül látta el sajátos igazgatási feladatait. Ez az állandóság - s nem csupán a pénzügyeknek az ország nehéz helyzetében elsőrendű jelentősége - tette a kamarát a Habsburg-királyság legfontosabb szervévé. A kamara élén az elnök állott, aki kezdetben 3-5, majd 10-14 tanácsossal döntött szótöbbséggel - az illetékes tanácsos által előadott ügyben. Hatáskörébe elsősorban azok a királyi jövedelmek tartoztak, amelyekre a rendeknek nem volt befolyásuk, az ún. regale-k (királyi jövedelmek): bányajövedelmek, a sómonopólium, pénzverés, vámok és a királyi birtokok. Fontosságából következett, hogy a kamara ügyintézésébe beleszólt a pénzügyek központi kormányhatósága, az udvari kamara. A pénzügyek központi irányítása, a birodalom többi részének pénzügyeivel közös kezelése mintegy előképe volt a kiegyezésben megállapított közösügyes rendszernek. Egyébként a rendek, amelyek nemegyszer tiltakoztak Magyarország ügyeinek központi irányítása ellen, 1569-ben kénytelenek voltak elismerni, hogy igenis vannak a többi Habsburg-ország és tartomány ügyeivel közös ügyeik. Szorosan együttműködött a kamarával a kincstári jogügyigazgatóság, amelynek egyik legfőbb feladata volt a királyi öröklési jog érvényesítése a magtalanul elhalt, vagy hűtlenségbe esett családok birtokaira.