4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

II. Kormányzattörténet - 2. Az 1526-1848 közötti feudális állam

A magyar központi kormányszékek Az udvari központi szervekhez hasonló, de mégis némi önállósággal rendelkező szervek végzik a magyar ügyek intézését a Habsburg-Magyarországon. Ezek a szervek vagy Bécsben, vagy Magyarországon működtek, s egy részük a régebbi, mohácsi vész előtti központi hivatalok átszervezéséből keletkezett, más részük a Habsburg-birodalom más államainak vagy tartományainak központi szerveihez hasonlóan újonnan jött létre. Ilyen szervek voltak: a magyar tanács, a helytartó mellett működött tanács, a magyar kancellária, a magyar kamara (pozsonyi és szepesi kamara). Tovább működött az ország legfőbb világi és egyházi méltóságaiból álló királyi tanács, amely - hogy meg lehessen különböztetni a Habsburgok központi, cseh stb. tanácsaitól - a magyar tanács elnevezést vette fel. Összetétele nagyjából azonos volt a Mohács előtti királyi tanácséval. (Mohács előtt a királyi tanács az udvarban rendszeresen vagy alkalomszerűen tartózkodó egyházi és világi méltóságokból állt.) Jelentősége, az ügyek intézésére gyakorolt befolyása azonban egyre csökkent. Főképpen két okból. Először is a Habsburg-királyok csak a legritkább esetben tartózkodtak Magyarországon, a magyar tanácsosok pedig nem hagyhatták el az ország területét, nem mehettek Bécsbe (esetleg, ha az udvar ott tartózkodott, Prágába). Legtöbbjükre ui. az ország igazgatása és védelme szempontjából fontos feladatok nehezedtek. Másfelől már a XVI. század közepén (1569-ben) kimondta az országgyűlés, hogy a tisztán magyar ügyekben az uralkodó tartozik meghallgatni magyar tanácsosokat. Ha a király tartósabban távol volt az országból, már Mohács előtt is, rendszerint a nádor helyettesítette, mint helytartó. A Habsburgok csak ritkán s csupán rövid időre tartózkodtak az országban, ezért a helytartói tisztség állandósult. A nádori széket a Habsburgok gyakran nem töltötték be, ilyenkor más világi főméltóságok (kancellár, országbíró) vagy - és ez volt a gyakoribb - főpapok voltak a helytartók. Mellettük tanács állt, amelynek tagjait a király nevezte ki. A helytartó és tanácsa általában belügyekben, eleinte még kamarai ügyekben is intézkedett. A helytartóság (locumtenentia) legfőbb feladata a bíráskodás volt. (1542-1549 között élén Várady Pál esztergomi érsek állt.) Nála mint legfőbb törvényszéknél, minden pert fellebbezni lehetett. - Attól kezdve, hogy a nádori tisztséget ismét rendszeresen betöltötték, a helytartóság intézménye elsorvadt, hisz a nádor a korai középkor óta hivatalból volt a király helyettese.