4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

II. Kormányzattörténet - 1. Az 1526 előtti feudális magyar államszervezet

jelenlétet már Mátyás idejében királyi ítélőtáblának (tabula regia iudiciaria) kezdték nevezni. Egyébként az udvar különböző bíróságait, amelyeknek hatásköre nem vált el élesen egymástól, s amelyek mindegyike a király neve alatt bocsátotta ki ítéletlevelét, összefoglalóan kuriális bíróságnak hívták. Munkájukban mind nagyobb szerephez jutottak a jogvégzett ítélőmesterek (protonotariusok). Mátyás idejében a személynöknek már két ítélőmestere volt. A szabad királyi és a bányavárosok polgárai ügyében első fokon a bíróból és többnyire - 12 esküdtből álló városi bíróság ítélkezett. A bíróság pallosjoggal is rendelkezett. ítélete ellen a királyhoz lehetett fellebbezni, aki helyett a XIV. század vége óta rendszerint a tárnokmester (tavernicus) ítélkezett kuriális bírótársaival. A polgárság megerősödése a XV. században az igazságszolgáltatás alakulásában is megmutatkozott: a tárnokmester a kúriától független, bírói hatósággá vált. Bírótársai immár a polgárok közül kerültek ki. Később a városok fellebbviteli hatósága kettévált aszerint, hogy miféle városi jog alapján ítélkeztek. A XV. században a tárnoki szék annak a nyolc (később jóval több) szabad királyi városnak (Buda, Bártfa, Eperjes, Kassa, Nagyszombat, Pest, Pozsony és Sopron) lett fellebbviteli bírósága, amely a budai joggal élt; a tárnoki székhez fellebbező városokat tárnoki városoknak nevezték. A többi szabad királyi város, amely nem a budai jog alapján állt, a személynökhöz fellebbezhetett. A személynöki szék (sedes personalitia) bírói fórumának tagjai nem a városi polgárok közül kerültek ki, hanem a királyi tábla bíráiból. Az ide tartozó városokat (Esztergom, Székesfehérvár, Lőcse, később Debrecen, Szeged stb.) személynöki várasoknak nevezték. A megye a XIII. század első felében megszerzett bírói önkormányzati joghatóságát a megyei törvényszék (sedes iudiciaria, állandóan használt rövidítéssel: sedrid) útján gyakorolta. Hatásköre meglehetősen korlátozott volt, mert a nemesek minden fontosabb ügyükben a kúriához fordultak. Birtokjogok és kiváltságok feletti ítélkezés nem tartozott feladatkörükbe. A megyei törvényszék illetékessége a megye minden lakójára, nemesekre és nem nemesekre egyaránt kiterjedt. (Voltak ez alól felmentések. Mátyás azonban az effajta kiváltságokat megszüntette.) Elsőnek (már a XII. században) az egyháziak szerezték meg azt a jogot, hogy a birtokaikon élők felett maguk bíráskodhassanak. A XIV. században a világi birtokosok jobbágyai is uruk bírósága, az úriszék (sedes dominalis) elé tartoztak. Súlyosabb