4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

II. Kormányzattörténet - 1. Az 1526 előtti feudális magyar államszervezet

irányítása alatt éltek. A XIII. század első felében veszik át a vármegyében élő nemesek a helyi közigazgatás ügyeinek intézését: A megye nemességét a várkatonaság, a várjobbágyok és a katonáskodó szabadok, „a király szolgái" alkották. Közülük is csak azok, akik elkerülték, hogy az eladományozáskor magánföldesúri fennhatóság alá kerüljenek. A megyét a megyésispán a király kegyéből kinevezett nemes irányította, de ő többnyire távol volt, hol a királyi udvarban, hol királyi küldetésben. Helyette familiárisa, az alispán (majd alispánok) intézkedtek. Az alispán mellé a megye nemesei saját soraikból négy szolgabírót, később, a XV. század derekán esküdtéket is választottak. Ők alkották a megye hatóságát, a megye végrehajtó szervét. A nemesi megye legjelentősebb testületi (igazságszolgáltató és közigazgatási) szerve pedig a vármegyei közgyűlés (a generális congregatió), amelyen minden nemesnek szavazati joga volt. Hatásköre igazában Mohács után fejlődött ki. A vármegye területét csak a XV. században kezdték járásokra, osztani. A megye lakosságának zömét kitevő jobbágyok, a földesúri szolgálatra fogott szolgák és a királyi várnépek utódaiból lettek. Sem az egyházi szervezetet, sem a világi közigazgatást nem lehetett volna fenntartani a jobbágy munkája nélkül. Ahogy nem működött volna egyik szervezet sem írásbeli ügyintézés nélkül. A megyék a XIII. század derekától egyre nagyobb számban intézték írásban saját ügyeiket, s egyre inkább partnereivé váltak a központi igazgatásnak. Erdélyben, ha más alapokon is, ugyancsak kialakult a vármegyei szervezet. A megye ispánját és alispánját a középkor végéig a vajda nevezte ki. A szolgabírákat, megyénként kettőt, a vajdai közgyűlések választották. Ily módon a megye egész igazgatási, hatalmi szervezete az anyaországi megyéknél sokkal erősebben függött a központi hatalomtól, azaz a király személyének képviselőjétől, a vajdától. - A székelyek nemzetségi szervezete a magyar nemesi vármegyéknél jóval később adott helyt területi alapon nyugvó igazgatási, bírói szervezetnek. A székely székek, amelyek nagyjából a magyar megyéknek feleltek meg, onnan kapták nevüket, hogy egy-egy területi egység központjában tartott bírói „széket" a nemzetségi önkormányzat feje, a hadnagy a székbíróval. A székelység feje a székely ispán volt, aki a XV. század óta királybírókat nevezett ki a székbírák ellenőrzésére. A Hunyadiak óta az erdélyi vajda töltötte be a székely ispáni tisztséget is. Erdély harmadik „nemzete" (már ti. jogilag elismert nemzete),