4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

II. Kormányzattörténet - 1. Az 1526 előtti feudális magyar államszervezet

a XII. században a Rajna vidékéről bevándorolt szászok élére II. András, aki 1224-ben szabadságlevelet adott számukra, a szebeni ispánt állította. A birtokigazgatás. A vár többnyire egyúttal egy birtoktest központja is volt. Néha egy birtoktesthez, uradalomhoz több vár is tartozott. Nemcsak a világiaknak voltak nagybirtokaik, hanem egyházi intézményeknek is. Az egyházi birtokok felépítése nagyon hasonló volt a korai királyi várbirtokokéhoz. A magánföldesúri nagybirtok csak később alakult ki és a katonai, gazdasági és közigazgatási központból kizárólag gazdasági központtá alakuló királyi birtokigazgatás mintájára szerveződött meg. Élén a vámagy állt, alá tartozik mind a katonaság, mind a gazdasági személyzet. A gazdálkodást az udvarbíró tartotta kézben; neki számoltak el az udvarban, a földesúr saját birtokán (a majorban) élő tisztviselők és a mezővárosi, valamint falusi jobbágyok. A számadások a XIV. és XV. század fordulójától már írásban is fennmaradtak. De nemcsak a kiadások és bevételek felsorolása maradt ránk ebből az időből, hanem írásba fektették a követelményeket, azaz egy-egy család, telek vagy porta mikor mivel és mennyivel köteles szolgálni az urának, a föld birtokosának. A városok Szabad királyi város, vagyis olyan kiváltságolt hely, amely kizárólag a király fennhatósága alá tartozott viszonylag kevés volt az országban. A szabad királyi városok közvetlenül a királynak adóztak. Az adó beszedését a király a tárnokmesterére bízta. Zsigmond király idején a tárnokmester nemcsak a szabad királyi városok adóját szedte be, hanem a városi bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezések ügyét is ő intézte. A szabad királyi városok bíróságai olykor a piackörzetükhöz tartozó mezővárosok fellebbviteli fórumai voltak. Mezőváros több is volt, többnyire a földesúri lakhelyet jelentő vár aljában keletkeztek. Lakóik jobbágyok voltak. Egyedül kiváltságaik különböztették meg őket a falusi jobbágyoktól. Kiváltságaik közé tartozott, hogy évi meghatározott összegben fizették ki az adójukat, vezetőiket maguk választották, akik maguk ítélkeztek polgártársaik felett. A várost a választott bíró és 12 esküdt irányította. A falvak. A falvak lakossága alapvetően jobbágyokból állt, de egytelkes és kisbirtokos középnemesek is élhettek egy-egy falusi udvarházban. A jobbágyok, mivel a feudális felfogás szerint nem a maguk, hanem a földesúr földjét művelték, ezért annak használatát adóval fizették meg. Az adó lehetett terményadó (legrégibb forma), pénzjáradék (az árucsere forgalmának fellendülése nyomán) és munkajáradék, vagyis