4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

II. Kormányzattörténet - 1. Az 1526 előtti feudális magyar államszervezet

A jokincs tartó a XIV. szazad utolsó évtizedeiben foglalta el a tárnokmester helyét a királyi jövedelmek kezelésében. A török hadjáratokra megszavazott adók kezelése révén tisztsége a Jagellók korában egyre fontosabb lett, a rendek iparkodtak őt törvényekkel az országgyűlésnek felelőssé tenni. Lovász-, pohárnok- és ételhordó- vagy asztalnokmesterrel a XII. és XIII. század fordulója körül találkozunk a királyi udvarban. Méltóságaik a XIV. század folyamán puszta címekké váltak, egykori hivatásukat helyetteseik látták el, élükön az udvarmester, rendesen egyszersmind országbíró állott. A kápolnaispánt is meg kell említenünk az udvari méltóságok között akivel, mint a király udvari papjainak főnökével III. Béla kora óta találkozunk. Az 1320-as évek óta a titkos kancellári címet is viseli, hiteleshelyi működést fejt ki az udvarban és egyidőben a királyi levéltár őre. Többnyire megyéspüspök volt vagy valamely káptalani méltóságot viselt. Gyakran volt diplomáciai küldetésben és ezért helyettese vezette a kancelláriai munkát. A királyi központtól távol eső Erdélyben a király helyett és a király nevében az erdélyi vajda gyakorolta a legfőbb igazgatási, főképp hadügyi, pénzügyi és bírói hatalmat. Helyettese a familiárisai közül megbízott alvajda volt. A vajda hatalma nem terjedt ki a székelyek területi alapon kialakított igazgatási szerveire, a székekre. A székelyek élén a király által kinevezett székely ispán állt. A vajdáéhoz hasonló jellegű királyi méltóság volt Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánjának tiszte. Az államigazgatás területi szervei a királyi vármegyék (comitatus) voltak, amelyek az itt talált, vagy a magyarok által épített várak körül kristályosodtak ki. Szent István a frank államszervezet szláv közvetítéssel szerzett tapasztalatait használva fel, építette ki országában a megyerendszert. A megye élén az ispán (comes) állt, akinek hatalma a Géza fejedelem által odatelepített fegyvereseken nyugodott. Ezeket a katonákat, későbbi nevükön várjobbágyokat (iobagiones castri), mintegy kétszer annyi várnép (castrenses) szolgálta ki. A megye népei felett a legfőbb igazgatási és bírói hatalmat a várispán (comes castri) gyakorolta, aki elsősorban a megye gazdaságának volt az irányítója. (A megyéktől meg kell különböztetnünk a királyi udvarházaknak, a királyi jövedelmeket begyűjtő központoknak az egész országot behálózó szervezetét. Ennek élén állott a nádorispán.)