4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

II. Kormányzattörténet - 1. Az 1526 előtti feudális magyar államszervezet

A királyi, ispánsági, püspöki székhelyek körül kialakult vagy telepített városoknak e korai időkben nem volt jelentősebb szerepe. Igazgatási és bírósági szervezetük lényegében a tatárjárás után alakult ki. A kezdetben szinte korlátlan királyi, a legfőbb „állami" hatalomban a fejlődés során a társadalomnak mind több eleme részesült. Az átalakulás a természeti gazdálkodás bomlásával és a királyi birtokok nagyobb mérvű eladományozásával indult meg. A kialakuló új rend is változatlanul a feudális kizsákmányoláson alapult, de a kizsákmányolásnak egyre szélesebbé vált a társadalmi bázisa. A király mellett kezdetben főpapok, majd a főurak, később köznemesek, a korszak végén pedig már a városi polgárok haszonélvezői voltak. Ez a nagy társadalmi, gazdasági átalakulás, a hatalomban osztozók körének tágulása megmutatkozott az államigazgatás fejlődésében is. A királyi tanács (senatus) törvényben nem szabályozott összetétele megváltozott. Az 1298. évi XXIII. törvénycikk előírta, hogy a király megfelelő fizetéssel alkalmazzon tanácsosokat, immár nemeseket is, akiknek meghallgatása nélkül nagyobb dolgokban semmit se tegyen. Megjelenhettek a tanácsban a királyi család tagjai, elsősorban a királyné, az ország legfőbb méltóságai, az éppen az udvarban tartózkodó főispánok, nagybirtokosok. A tanács hatáskörébe tartozott minden olyan ügy, amely a királyi hatalom gyakorlásával függött össze. Az I. Ulászló halálát követő interregnum idején a királyi tanács országtanácsként működött, saját pecséttel. Mátyás alatt csökkent a királyi tanács jelentősége. A Jagellók korában azonban számottevően megnőtt a befolyása az ország vezetésében. Törvény határozta meg létszámát, és gondoskodott a tanácsosok háromévenkénti újraválasztásáról. A III. Béla óta fennálló királyi kancellária az egyházi emberek mellett mind több hivatásos, világi, értelmiségi alkalmazottal bővült. A külföldi egyetemet járt papok és jogászok mellett az írásos ügyintézés mindennapos aprómunkája kisebb képzettségű világi emberekre, mesterekre (magisterekre) hárult. Az ügyek számának növekedésével s a király - főképp I. Lajos - gyakori távollétével kettévált a kancellária: a beligazgatás írásos feladatait a nagykancellária látta el, élén a főkancellárral, a királyi nagypecsét őrével, a titkos kancellária pedig a diplomáciai s a bizalmas iratokat szerkesztette. Ennek élén a titkos kancellár, a titkos pecsét őre állott, aki a királyt külföldi útjaira is elkísérte.