2. Kaszás Marianne: Céhek, ipartársulatok, ipartestületek iratai. Bp. 1996. MOL 91 p.

I. Szervtörténeti bevezetés - 3. Az ipartestületek megalakulása jogi szabályozásuk, működésük

Az ipartestületek feladatait törvény határozta meg. A testületek felügyeletét a területileg illetékes elsőfokú iparhatóság gyakorolta kinevezett iparhatósági biztos útján. Az iparhatósági biztos részt vett a közgyűlésen, az elöljárósági ülésen és a mestervizsgán. Az ipartestületek egyik legfontosabb feladata a szakmai képzésben való részvétel volt. Voltak olyan testületek, amelyek nemcsak a gyakorlati képzést látták el, hanem a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélye alapján saját maguk tartottak fenn tanonciskolát. A testületek előtt történt a tanoncszerződés megkötése, a tanoncfelszabadítás és segédvizsga letétele. Ipartörvényeink részletesen rendelkeznek a tanoncok tartásáról és a segédek alkalmazásáról egyaránt. Az ipartestületek iparigazgatási, illetve hatósági feladatokat is elláttak tagjaikra vonatkozóan. Felszabadított tanoncaiknak munkakönyvet állítottak ki, a mester és a segéd között felmerülő vitás kérdéseket a békéltető bizottság útján, mint elsőfokú iparhatóság igyekeztek megoldani, részt vettek a mestervizsga elbírálásában, véleményezték az iparhatóság kérésére a tagjelölt szakképesítését, felügyeltek tagjaik munkájára, jelentették az engedély nélküli iparűzőket, a kontárokat. Az érdekvédelmet azonban nemcsak a kontárokkal, hanem alkalomadtán a nagyipari érdekcsoportokkal szemben is magukra vállalták. Az ipartestületek fontos feladata volt, hogy részt vettek tagjaik szakmai továbbképzésében. Tanfolyamokat, ankétokat, szakmai fórumokat, kiállításokat szerveztek. Nemcsak tagjaik továbbképzését segítették, hanem szükség esetén anyagilag is segélyezték a rászoruló iparosokat és családtagjaikat. Erre a célre önsegélyező egyesületeket hoztak létre és működtettek, melyek szervezését az ipartestületi reform is szorgalmazta és szabályozta. Hasonlóképpen a testületek betegsegélyező és nyugdíjpénztárakat is működtettek, valamint temetkezési egyleteket, pénzalapokat szerveztek. A testületek szociális tevékenysége tagjaik ellátásán kívül azok özvegyeinek és árváinak segítésére is kiterjedt. A nagyobb, gazdagabb ipartestületek lehetőséget biztosítottak tagjaiknak a művelődésre, kikapcsolódásra. Olvasótermet tartottak fenn könyvekkel, folyóiratokkal. Tagjaikból dalárdákat szerveztek, gyakran csak saját maguk szórakoztatására. Közös rendezvényeket, díszebédeket és vacsorákat rendeztek. Gyakori volt, hogy a testület vezető személyiségeinek, illetve régi tagjainak a testületben eltöltött évei jubileumát, születésnapját, házassági évfordulóját, sőt még gyermekeinek lakodalmát is közösen ünnepelték meg. Egy-egy szakma vagy egy-egy nagyobb ipartestület évente egyszer iparos bált is rendezett. A rokonszakmák ipartestületei is rendszeresen küldtek egymásnak meghívókat különféle rendezvényeikre, nemcsak Budapesten, hanem vidéken is. Az ipartestületek levéltári iratanyagában ezekre a társas összejövetelekre számos dokumentum található. Az ilyen és hozzá hasonlóan egyedi iratok mellett az ipartestületek fennmaradt levéltári iratanyaga visszatükrözi a szakszerű, szabványosított és tömeges irattermelés, valamint az aktakezelés korabeli általános gyakorlatát. Ennek megfelelően nagy számban találni az iratok között előre nyomtatott egységesített formanyomtatványokat. Érvényes ez nem csak az ipartestületi fondok, de az iparűzőkkel és az ipartestületekkel kapcsolatos olyan iratokra is, amelyek más fondképző szervek iratanyagában lelhetők fel. Ilyen kapcsolódó iratokra bukkanhatunk a kereskedelmi- és iparkamarák fondjaiban, amelyek az iparűzőkről készített statisztikai kimutatásaikat a miniszterhez terjesztették fel, így azok ott is kutathatók. Természetesen a felügyeleti jogkörrel felruházott, már említett városi és járási közigazgatási szervek is őriznek ipartestületekhez kötődő iratokat. Áttekintésünkben a már selejtezett fondok ipartestületi vonatkozású irattipusaira összpontosítottunk. A jelentős forrás-