2. Kaszás Marianne: Céhek, ipartársulatok, ipartestületek iratai. Bp. 1996. MOL 91 p.

I. Szervtörténeti bevezetés - 3. Az ipartestületek megalakulása jogi szabályozásuk, működésük

értéket képviselő ipartestületi fondok selejtezési elveihez egyébként fontos kiindulópontul szolgálhat Bálint Ferenc és Szabó Ferenc tapasztalati összegzése.

34 Az ipartestületek tehát a céhek történelmi örökségéből sok mindent megőriztek. A liberális elveken nyugvó piacgazdaság körülményei között is számos patriarchális vonást konzerváló kisipar szervezeteként az ipartestületek valódi közösségi funkcióknak is megfeleltek, ha nem is pótolhatták többé a zárt rendi intézmények által biztosított teljességet. Az ipartestületek megszüntetése Az ipartestületek tehát kisebb módosításokkal és kiegészítésekkel az 1932. évi VUL tc. alapján működtek egészen 1946-ig. A háború után azonban rendeleti úton megindult az ipartestületek fokozatos felszámolása. Első lépésként a 7330/1946. M.E. sz. rendelet alapján az ipartestületeket is - hasonlóan a többi egyesülethez - a belügyminisztérium felügyeleti hatáskörébe utalták, ezzel a rendelkezéssel kikerültek a szakmai irányítás alól. Ezt követte az ipartestületek teljes felszámolását előkészítő legfontosabb intézkedés, a 12.410/1948. sz. kormányrendelet, amely megszüntette a testületi kényszert. A rendelet szerint a képesítéshez kötött iparűzők önkéntes elhatározás alapján lettek az ipartestület tagjai, és tagságukat bármikor egyszerű levélbeni bejelentés alapján felmondhatták. A 200/1949. sz. kormányrendelet zár alá helyezte az ipartestületi ingatlanokat, azok berendezését és felszerelését, valamint a testületi ingóságokat és az általuk kezelt alapítványok vagyonát. E rendelkezések után már csak egy lépés volt a végleges megszüntetés kimondása, melyről a Belügyminisztérium 1949. október 28-án kelt 550.243/1949. IV. 3. sz. leirata intézkedett. A feloszlást esetenként még maguk mondták ki, a hatósági végrehajtás az elsőfokú iparhatóság feladata volt. A feloszlatott ipartestületek vagyonának felszámolására a Belügyminisztérium a 4247/1949. M.E. sz. rendelet 33. §-a alapján a Pénzintézeti Központot jelölte ki. Ezzel a rendelkezéssel befejeződött a majd 65 éves intézmény története. Bizonyos tekintetben - korlátozottan - a KIOSZ (Kisiparosok Országos Szervezete) látta el azután a megszűnt ipartestületek feladatainak egy részét. Jegyzetek 1. Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon I—II. Bp. 1913. 27-28. p. 2. Bogdán István: Kézművesek mestersége. Bp. 1989. 24. p. 3. Lippay István: Az ipartestületekről és az Ipartestületek Országos Központjáról. Bp. 1932. 12-13. p. 4. Lippay i.m. 14. p. 5. Erről 1. Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon (1686-1848). Bp. 1967. könyvét. 6. Az áriimitáció kérdésével részletesen foglalkozik Szádeczky i.m. és Lippay i.m. egy-egy fejezete. 7. Lippay i.m. 20. p. 8. Eperjessy i.m. 185-186. p. 9. Nagy István: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században 16901780. In: Tanulmányok Budapest Múltjából. XVII. 1966. 59-109, 89. p.