2. Kaszás Marianne: Céhek, ipartársulatok, ipartestületek iratai. Bp. 1996. MOL 91 p.

I. Szervtörténeti bevezetés - 3. Az ipartestületek megalakulása jogi szabályozásuk, működésük

ta, végrehajtásáról pedig a 163.4000/1932. K.M. sz. rendeletben intézkedett a kereskedelemügyi miniszter. Az ipartestületek hatósági felügyeletére Budapesten a polgármester, vidéken az elsőfokú iparhatóság kapott felhatalmazást. A felettes közigazgatási szerv ezt a tevékenységet az ipartestületekhez kirendelt iparhatósági biztos útján gyakorolta. Az eddigiekben részletesen ismertetett ipartörvényeket csak kis mértékben módosította az 1936. évi VII. tc. (az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról). Az 1936-os iparnovella egyik legfontosabb rendelkezése, hogy a 32. §-ában elrendelte az Országos Iparügyi Tanács felállítását, amelynek szervezetét és feladatkörét a 33. § állapította meg. A Tanács átvette az Országos Ipartanács, az Országos Energiagazdasági Tanács, az Országos Munkaközvetítő Tanács feladatkörét és az Országos Középítési Tanács feladatkörének iparügyi részét. A Tanács a feladatkörébe utalt ügyeknek megfelelően alakított szakosztályokban működött. A 30.000/1936. Ip.M. sz. rendelet 64. §-a szerint ezek a szakosztályok a következők voltak: 1. kisipari és háziipari; 2. gyáripari; 3. közszállítási; 4. munkaügyi; 5. energiagazdálkodási; 6. bányászati és kohászati; 7. építésügyi szakosztály. Az ipartestületek működése Az 1884-es ipartörvény alapján megalakult ipartestületeket, mint a képesítéshez kötött iparűzők szervezetét tekinthetjük a céhek utódjának is. Ugyanakkor számos különbség is fellelhető a céhek és az ipartestületek között. Az ipartestületek csak Budapesten alakultak egyazon szakmát űző iparosokból, vidéken az iparhatóságilag egy működési területhez tartozó, különféle képesítéshez kötött mesterséget űző iparosok egyetlen vegyes ipartestületbe tömörültek. A különféle szakmák képviseletét a szakosztályok biztosították. Az ipartestületek alapszabályaikban leírt rendelkezések alapján működtek. Az alapszabályaikat az alakuló közgyűlésen a tagság fogadta el, majd az elsőfokú iparhatóság hagyta jóvá. Az alapszabályok módosítása mindenkor csak a szavazóképes közgyűlés előtt történhetett. A testületek önkormányzati szervei a közgyűlés, az elöljáróság, az elnök és az alelnökök voltak. Az ipartestület adminisztrációs munkáját a jegyző végezte, a pénztárosi feladatok ellátására külön pénztárost is alkalmazhattak. Rendes évi közgyűlést évente általában egyszer tartott a testület, az év elején, februárban. A közgyűlést az elöljáróság hívta össze. Előre nem látott esemény bekövetkezésekor (pl. az elnök vagy az alelnök lemondása, elhalálozása stb.) szintén az elöljáróság által összehívott rendkívüli közgyűlésre került sor. A testület operatív irányító szerve az elöljáróság volt, az elnök vezetésével. Az elnököt távolléte esetén az alelnök helyettesítette. A testületek általában két alelnököt választottak. Az elnököt és az elöljáróság tagjait a közgyűlés választotta. Általában havonta egyszer tartottak elöljárósági ülést a folyó ügyek megvitatására és elintézésére. Esetenként egyes kérdések megtárgyalására rendkívüli gyűlést is tartottak. Évente egyszer az elöljáróság beszámolt a munkájáról a rendes évi közgyűlés előtt, ekkor történt a zárszámadás és a költségvetés megtárgyalása és elfogadása is. Az ipartestületek mind a közgyűlési, mind az elöljárósági ülésekről írásos jegyzőkönyvet vezettek. Az ipartestületek választott szervei voltak még a békéltető bizottság (iparosok és segédek közötti vitás ügyek elintézésére), a munkaügyi bizottság (az iparosok és segédek közötti munkaügyi kérdések megvitatására) és az ipartestületi szék (az iparosok közötti tisztességtelen verseny ellenőrzésére, szakmai összetartás erősítésére).